Marosi Ernő

Művészettörténet - az emlékezés tudománya?

Római antikvitások a 18. században -
ahogy Winckelmann kortársai látták

Az itt látható képpár azt a Róma-élményt dokumentálja, amelynek vágya az utazókat a középkor óta a városba vonzotta: "Róma, te páratlan, noha már majdnem csupa rom vagy, / Megmutatod szétzúzva is, épen mekkora voltál" (Hildebert de Lavardin, 1106-1125 között). A Rómába utazók szándékai a középkori zarándokok óta persze sokat változtak: a művészeti tanulmányokat követik a 18. században a műveltség részévé vált kötelező turistautak ("Grand tour"). E Róma-kultusz Winckelmann előtti művészi dokumentumai alapvetően különböznek az ő felfogásától: nála a hangsúly a görögségre (s a pátosszal szemben a tárgyilagos ábrázolásra) került.

Giovanni Paolo Pannini: A római Colosseum látképe, 1731, akvarellel színezett tollrajz, 236 x 375 mm, Budapest, Szépművészeti Múzeum A római látképei és római régiségekből alkotott kompozíciói alapján népszerű mester rajza a Colosseumot és Nagy Constantinus diadalívét ábrázolja, úgy, ahogyan a feltárás és a terület rendezése előtt a 18. századi utazó megismerhette ezeket. A rajz az Esterházy-gyűjteményből való.

Giovanni Battista Piranesi: A Constantinus-diadalív Rómában, az Antichita Romane de'Tempi della Repubblica sorozatból, 1748, rézkarc, 135 x 265 mm Piranesi a 18. század legkedveltebb és legnagyobb hatású grafikusa, a római régiségek szorgos ábrázolója, s a romok fenségének, a látványuk keltette érzelmeknek a közvetítője építészeti fantáziáiban is. A képünk párdarabján, Panini rajzán szereplő pontos ábrázolás Piranesinél a látványt befoglaló ív révén jellegzetes, drámai hangulatot nyer.

vissza az előadásra