Vágólapra másolva!
Művészettörténet - az emlékezés tudománya?
Vágólapra másolva!

A Laokoón-csoport példája (II):
rekonstrukciós kísérletek

Gipsz másolat az 1957-ig felállított kiegészítés nyomán,
magassága: 242 cm,
Róma, Vatikáni Múzeumok



A szobrot még megtalálása évében, 1506-ban felállították a vatikáni Belvedere udvarában. Megtalálásakor az atya és az idősebbik fiú jobb karja hiányzott. A fiú karját 1523-ban restaurálták, Laokoónét különböző elgondolások szerint egészítették ki, mozdulatáról kezdettől fogva sok vita folyt. Az 1530-as években Michelangelo tanítványa, Giovanni Antonio Montorsoli készítette el a kinyújtott kart. 1798-ben, amikor a szobrot a tolentinói békeszerződés értelmében Párizsba vitték, ott újra restaurálták. 1815-ben, a szobor visszatérése után stukkóból visszaállították Agostino Cornacchini 18. századi kiegészítéseit; a szobor ebben az állapotban volt ismert a behajlított, kézfej nélküli antik kartöredék ráhelyezéséig.
Római márvány másolat Tiberius császár korából (Kr.u. 14-37), Kr.e. 140 körüli pergamoni bronz eredeti nyomán - a rekonstrukció 1957-ben készült. Róma, Vatikáni Múzeumok

A szobor azonosításának alapja Plinius Naturalis historiá-ja volt és maradt (XXXVI.37): "Sokkal többen voltak azok, akik nem váltak híressé, mert a kiváló művek elkészítésében közreműködő mesterek nagy száma megakadályozott egyeseket abban, hogy kitűnjenek. Ugyanis egyetlen mester sem sajátíthatja ki magának a dicsőséget, de több mestert sem lehet egyszerre megnevezni, miként az a Laocoon esetében történik, amely Titus császár palotájában áll, és olyan mű, amelyet mind a festészet, mind a szobrászat valamennyi alkotása elé kell helyezni. Egyetlen kőtömbből és egy közösen elgondolt terv szerint faragták ki Laocoont, a gyermekeket és a kígyók csodálatos tekeredését a kiváló rhodosi mesterek, Hagesander, Polydorus és Athenodorus." (Darab Ágnes fordítása. Idősebb Plinius: Természetrajz /XXXIII-XXXVII./ Az ásványokról és a művészetekről, Budapest 2001, 239.).


vissza az előadásra