Lovász László matematikus Széchenyi-nagydíjas

Lovász László matematikus, az MTA rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetének egyetemi tanára, az ME korábbi előadója Széchenyi-nagydíjas lett március 15-én.

(MTI) - Az Állami-díjas tudós a diszkrét matematika, és az elméleti számítógép-tudomány terén elért, világszerte kimagasló tudományos eredményeiért, négy évtizedes hazai és nemzetközi iskolateremtő oktatási és tudományszervezői tevékenységéért kapta meg az elismerést.

"A gráfokkal, a nagy hálózatok matematikájával foglalkozom, olyan matematikai eszközök kidolgozásával, amelyek ezek vizsgálatára alkalmazhatók" - mondta a matematikus, hozzáfűzve, hogy a módszer számos területen, így a társadalomtudományokban, a biológiában, vagy az agykutatásban hasznosítható.

Lovász László magyarázata szerint a nagy hálózatok matematikája lényegében egy szemléletmód, kutatói azt vizsgálják, hogy milyen módon csatlakoznak egymáshoz bármilyen struktúrának, vagy jelenségnek az elemei.

"A matematika a hálózatok közös tulajdonságait vizsgálja. Ennek a legegyszerűbb eleme, ha kizárólag azt nézzük, hogy hogyan csatlakoznak, és elfeledkezünk arról, hogy az elemeknek funkciójuk is van. Olyan, mint amikor a paleontológus egy állat csontvázát vizsgálja, amelyből sok mindent meg tud állapítani. Ez ugyan egy nagyon leegyszerűsített kép, de valahol el kell kezdeni" - mutatott rá Lovász László.

A tudós kitért arra is, hogy sok más érdekes kérdés van a matematikában, amelyeket nem zárt le korábbi kutatásai során, s ha ideje engedi, vissza-visszatér hozzájuk. "Ilyen a gráfok, azaz a hálózatok geometriai ábrázolásának a kérdése. Hogy lehet ezeket síkban, térben optimálisan lerajzolni, s ezek a +lerajzolások+ hogyan használhatók egyéb tulajdonságaik, összefüggéseik vizsgálatára?" - említette példaként az őt foglalkoztató kérdésekre Lovász László.

A tudós, aki a napokban ünnepelte 60. születésnapját, 1971-75 között az ELTE tudományos főmunkatársa, majd 1982-ig a Szegedi Tudományegyetem docense, később egyetemi tanára volt. 1983-ban az ELTE Számítógép-tudományi Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. 1993-ban a Yale Egyetemen folytatta kutatásait, 1999-től pedig a Microsoft kutatóintézetében dolgozott. 2006-ban nevezték ki az ELTE Matematikai Intézetének igazgatójává.

A matematikus tagja egyebek közt az Európai Tudományos Akadémiának, levelező tagja a Svéd Királyi Akadémiának, s tiszteleti tagja az Orosz Tudományos Akadémiának. Számos egyéb elismerés mellett munkásságát 1985-ben Állami Díj, 2007-ben pedig Bolyai-díjjal ismerték el. 1999-ben a matematikai Nobel-díjként számon tartott Wolf-díjjal tüntették ki.