Tudományos kaland Mongóliában

Vágólapra másolva!
Ezer kilométert tett meg, többnyire lóháton, miközben gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós kutatást, megfigyelést végzett a magyar Góbi-expedíció.
Vágólapra másolva!
A Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz kánról szóló kiállítása az egykori Mongóliát mutatja be
A Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz kánról szóló kiállítása az egykori Mongóliát mutatja be
Kovács TiborMagyar Nemzeti MúzeumOmboosuren ErdenechimegSipos Tamás

Felidézte, hogy nyolchónapos felkészülés után június 8-án indultak útnak, hogy lóháton átnyergeljék a világ egyik legnagyobb pusztaságát. A Góbi-sivatag mongóliai szakaszán vonultak keresztül Dalanzadgad és Altaj település között. A csapatot szél- és homokvihar fogadta, és szembesülniük kellett az országot évtizedek óta sújtó aszállyal, ami számos tó, patak, folyó és vízgyűjtő eltűnéséhez vezetett. A lovak magas vízigénye miatt útvonalukat is meg kellett változtatniuk.

Vándorlásuk során ellátogattak az 1920-as dinoszauruszásatásokról híressé vált Bayanzagba, elhaladtak a Khongoriin Els 300 méter magas homokdűnéi mellett, valamint átkeltek kősivatagokon, ahol régészeti dokumentációt készítettek a különböző korszakokból származó kőoszlopokról, sírhelyekről és sziklarajzokról. A sivatagi vonulás, a vízhiány megviselte a társaságot, mint ahogy az Altaj-hegység is, ahol orkán erejű vihar fogadta őket. A haladást tovább nehezítette az éjszakánként nulla fokhoz közelítő hideg és a magashegyi betegség is.

Július ötödikén érték el végcéljukat, Altaj települést, ahol paprikáscsirkével ünnepelték meg a sikeres expedíciót. A visszautat autóval tették meg. Július hetedikén értek Ulánbátorba, ahol átadták a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát, egy digitális archívgyűjteményt a Mongol Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesének. Budapestre csütörtökön érkeztek meg.

Dzsingisz kán
Dzsingisz kán
Turóczi Gábor

Varga Ferenc keletkutatói megfigyeléseket végzett, amelynek célja a nomád állattartás átalakulásának dokumentálása volt. Azt tapasztalta, hogy sokkal több a szamár, ami korábban a mongol vidékre nem volt jellemző. Ezzel szemben a nagyobb tápigényű állatok, mint a szarvasmarhák, lovak szinte teljesen kiszorultak a sivatagi és félsivatagi környezetből.

A Szilasfood-Lucullus Góbi-expedíció két orvosa, Ágoston Viktor és a mongol származású Batmunkh Enkhjargal az utazók egészségügyi ellátásáért felelt, ami rendkívül összetett és nehéz feladatnak bizonyult, hiszen sivatagi, magashegyi körülmények között, korlátozott ellátással, szinte csak érzékszervi megfigyelésre támaszkodva láthatták el feladatukat. Kisebb betegségek, a lovaglásból adódó sérülések előfordultak, de összességében jól viselték az utat. A csapat energiaellátásáért, kommunikációs rendszerének működtetéséért Néher Márton felelt, a pénzügyi tervezés Jarabek Bence feladata volt.

Az expedíció tagjai láttak mongóliai esküvőt, tapasztalták, hogy szinte általánossá vált a napelem és a parabolaantenna használata. Elterjedt eszköz a DVD-lejátszó és a mobiltelefon is. Mindezek dokumentálása a mongolisztika és a keletkutatás területein még sok segítséget jelenthet az aktuális terület szakkutatóinak. A Magyar Nemzeti Múzeumnak pénteken az expedíció tagjai átadták a Mongol Nemzeti Múzeum ajándékát, az intézmény gyűjteményét tartalmazó CD-t és egy tudományos katalógust.