Csoportdinamika

Vágólapra másolva!
Az MTA-ELTE Vicsek Tamás által vezetett kutatócsoportjának cikke jelent meg a Nature április 4-i számában a társas csoportok fejlődésének kvantitatív elemzéséről. A közlemény összefoglalója.
Vágólapra másolva!
Rend és rendezetlen/vicsek/index.htmlVicsek Tamás előadása az ME-nVicsek Tamáshttp://angel.elte.hu/~vicsek/Vicsek Tamás akadémikus honlapja

Milyen jelek mutatnak arra, hogy egy közösség várhatóan szét fog esni vagy éppenséggel növekedni fog? Hogyan befolyásolják egy társas csoport tagjainak külső kapcsolatai az adott csoport élettartamát? Többek között ilyen kérdésekre ad választ a Vicsek Tamás akadémikus, az ME korábbi előadója által koordinált kutatókollektíva munkája.

Vicsek Tamás

Vicsek Tamás

ELTE-MTA Statisztikus és Biológiai Fizika kutatócsoportjaPalla GergelynekVicsek TamásnakBarabási Albert-Lászlónak Nature-ben

A kétféle hálózat jellegét tekintve igencsak különböző, hiszen az egyikben a kutatók tartós, azonos tudományos érdeklődés által kiváltott együttműködése, és az ennek alapján született publikációk szerzői listája az összekötő kapocs, míg a másikban többnyire viszonylag gyors, esetleges, nagyon különféle tevékenységekhez köthető telefonhívás teremti meg az összeköttetést. Ezért jelentős, hogy a csoportok evolúciója mindkét esetben hasonló szabályszerűségeket mutatott. Az analízis paradoxnak tűnő eredményre vezetett, mert úgy találták, hogy éppen azok a nagyobb csoportosulások a hosszabb élettartamúak, amelyek az összetételüket tekintve kevésbé stabilak (tehát a tagok cserélődésének mértéke nagyobb az átlagosnál). Másképpen, minél állandóbb egy nagy csoport összetétele, annál valószínűbb, hogy váratlanul felbomlik. Nem véletlen, hogy a hosszú időn át prosperáló intézményes csoportosulások (mint például egy sportklub, vagy akár egy kutatóintézet) tagjai fennállásuk során többszörösen kicserélődnek. Kis csoportok esetében a helyzet éppen fordított, itt a hosszú élettartamot (szétesés elkerülését) éppen a stabilitás, a fluktuációk hiánya biztosítja. A vizsgálatok rámutattak, hogy a kapcsolatrendszer dinamikájából a csoportok várható élettartamára további becslések is tehetőek. Megjósolható például, hogy amennyiben egy telefonos hálózati csoport tagjai közül egyre többen telefonálnak más szolgáltatót használó ismerőseiknek, akkor milyen mértékig növekvő valószínűséggel fog az egész csoport megszűnni. Tanulságos összefüggés mutatható ki a kutatók esetében a más csoportok felé való nagyobb mértékű együttes elköteleződés és a csoport várható megszűnési ideje között: van egy olyan optimális szintje a "külső" kapcsolatoknak, amely megléte mellett a társszerzői csoportosulások élettartama maximális.

Forrás: Vicsek Tamás akadémikus