A szputnyik és az internet-evangélista

Kevesen tudják, honnan indult, de ma már szinte lehetetlen nélküle élni. Az internet története dióhéjban.

Alig ért véget a második világháború, amikor az USA kutatási minisztere megbízta a tudósokat: fejlesszenek ki egy rendszert az információ hálózatszerű terjesztésére. A probléma megoldása akkor vált égetően szükségessé, amikor a volt Szovjetunió 1957-ben az Egyesült Államokat megelőzve juttatta a világűrbe az első szputnyikot. Egy lépéssel közelebb kerültek a világűrből való hadviseléshez.

A Pentagon azonnal keresni kezdte a lehetőséget: miként lehet atomtámadás esetén az információk mielőbbi továbbításáról gondoskodni. A problémát a Rand Corporation kutatója, Paul Baran oldotta meg. A történet az ARPA-nál (Advanced Research Project Agency) folytatódik, ahol gondoskodtak a packet switching és a computer networking egyesítéséről. Vint Cerf és Bob Kahn kifejleszti a TCP-t (Transmission Control Protocol), és 1983-ban az Arpanetből megszületik az internet.

Az amerikai eseményekkel párhuzamosan Európában is folyt a fejlesztés: Paul Barannel egyidőben Donald Watts Davies szintén kifejlesztette a csomagközvetítő adatkommunikációt a National Physical Laboratory-ban. Ezen az egyetemen tehát már a 60-as években ugyanúgy működött hálózat, mint az Egyesült Államokban, csak maga a hálózat kiépítése nem volt ennyire gyors és sikeres bizonyos gazdasági és nemzeti ellenérdekeltségek miatt. A terveket már 1969-ben megvitatták az Európai Közösségben, és elhatározták: 1973-ra el kell készülnie a prototípusnak, mely tizenkilenc állam egyetemeit és intézeteit köti össze. 1971-ben az EU kutatásért felelős miniszterei alá is írtak egy megállapodást, azonban ezután további két évbe telt a technikai vezető kinevezése.

Internetezők

CycladesHubert ZimmermannakBob KahnVint CerfVint CerfAmerikai Szabványügyi és Technikai Intézetnek

A Cerf és Kahn által elültetett fa a 90-es években termőre fordul: az emberiség történetében is bízvást mérföldkőnek tekinthető innováció hihetetlen lehetőségei világméretekben kezdenek kibontakozni. Bill Clinton a két kutatót 1997-ben National Medal of Technology-val tünteti ki, 2004-ben megkapják az Association for Computing Machinery által kiadott informatikai Oscart, a Turing Awardot (a díj névadója a brit matematikus és kriptográfus, Alan Mathison Turing, aki a második világháború idején megfejtette a német Wehrmacht kódjait). David Patterson, a Berkeley Egyetem számítástechnikai professzora szerint az internet sikeréhez rajtuk kívül is sokan hozzájárultak, de kettejüknek köszönhetjük az internet szótárát. 2005 november 9-én Cerf és Kahn George W. Bush-tól az Egyesült Államok egyik legmagasabb kitüntetésében részesült, megkapták a Presidential Medal of Freedomot.

Ugyanekkor Vint Cerf a Google-hoz szerződik, ahol - ígérete szerint - néhány korábbi innovációs ötletének megvalósításával foglalkozik. Beosztása a cégnél (nomen est omen) "Chief Internet-Evangelist". Részt vesz az IPN (InterPlanetary Network) fejlesztésében, ahol a bolygóközi kommunikáció lehetőségeit kutatják, olyan információközvetítési módszert, mely e hihetetlen távolságokban is a tűréshatárokon belüli jelveszteséggel teszi lehetővé az adatforgalmat.

A világháló ellenzői gyanakodva tekintenek a netre: felemlegetik az interneten korlátlanul terjedő káros tartalmakat. Cerf szerint azonban az internet csak tükre a társadalomnak, amely használja, s ha olykor nem azt látjuk a tükörben, amire vágyunk, azért nem a tükör a hibás. Egyelőre nézzük a háló áldásait: embereket és kultúrákat köt össze és ismertet meg egymással, márpedig - mint Hérakleitosz tanította - a kutyák is csak azt ugatják meg, akit nem ismernek.