Helló, Darwin!

Időnként riasztó hírek röppennek fel arról, hogy a fiatalok közül sokan nem hisznek az evolúcióelméletben. Pedig ez nem hit kérdése, erről győzheti meg az érdeklődőket a Darwin-nap.

2009. február 12-e fontos nap lesz az evolúcióelmélet szempontjából: a világ ekkor ünnepli majd Charles Darwin angol természettudós, korunk természettudományos gondolkodásának egyik, ha nem legmeghatározóbb teóriája megalkotójának 200. születésnapját. Nem egyszerűen egy újabb, kötelező évfordulóról van szó. Darwin neve fogalommá lett az utóbbi másfél évszázadban, dühödten egymásnak szegülő csoportok tűzték zászlajukra jelszóként vagy átkozódásként. Ami a természettudósoknak megkérdőjelezhetetlen evidencia, az sokak számára nem több egy erősen vitatható elméletnél. A tudomány képviselői ezért döntöttek úgy, hogy az elméletalkotó jubileumához közeledve érdemes lenne minél több emberrel megismertetni érveiket és bizonyítékaikat. A nemzetközi Darwin-napot először 2000-ben ünnepelték meg világszerte. Magyarország idén csatlakozott az ünnepségsorozathoz, melyen előadásokkal, kiállításokkal, tudományos ismeretterjesztő munkák bemutatásával juttatják el a kutatók üzenetüket a széles közvéleményhez. A hazai szervezési feladatokat a Szkeptikus Társaság vállalta magára.

Magyarországon február 12-én Budapesten, Pécsett, Székesfehérváron, Szegeden, Kisújszálláson, Majson és Csongrádon csatlakoztak a mozgalomhoz. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Közművelődési Tanszékének szervezésében hallgathatta meg nagyszámú érdeklődő Maróti Imre nyugalmazott egyetemi docens előadását A biológiai evolúció és Darwin tanai címmel. A főleg fiatalokból álló hallgatóságot Újvári Edit főiskolai docens köszöntötte, aki röviden felidézte Darwinnak az 1831 és 1836 között megtett földkörüli hajóútját. Ez volt az az utazás, melynek során Darwin állat-, növény- és földtani vizsgálatokat végzett Dél-Amerikától Ausztrálián át Afrikáig, s ennek az útnak a közvetett eredménye lett az 1859-ben megjelent főműve, A fajok eredete című. A docens asszony bevezetőjében a megfigyelési képesség és a logika szerepét emelte ki Darwin munkásságának szempontjából.

A majomtól a mai emberig

Maróti Imre

Darwin természetesen nem minden előzmény nélkül alakította ki saját álláspontját. Bizonyos értelemben segítették, más szempontból viszont gátolták az őt megelőző korok tudósainak különböző véleményei, kutatási eredményei. Érdemes áttekinteni, kik foglalkoztak a 18-19. században Darwinon kívül, őt megelőzve a Földet benépesítő fajokkal. Carl Linné, a nagy "leltározó" az állat- és növényfajok szokatlan gazdagságát igyekezett könyvekbe foglalni. Georges Cuvier francia tudós felfigyelt arra, hogy a Föld mélyében felbukkanó, különböző korokból származó állati maradványok nagy hasonlóságot mutatnak. Jean-Baptiste Lamarck már egészen messzire jutott, amikor az élőlényeknek a környezetükhöz való alkalmazkodásáról számolt be (ma ezt az elméletet már nem fogadják el). Darwin továbbment, amikor szigorúan empirikus úton meggyőződött a mesterséges szelekció jótékony hatásáról. Az állat- és növénynemesítők munkájára figyelt fel, akik a legjobb tulajdonságokkal bíró fajokat fejlesztették, szaporították, ezzel - ne feledjük, ekkoriban még bármiféle genetikai ismeret nélkül - önkéntelenül is szinte új fajokat hozva létre. Feltételezése szerint ha emberi beavatkozással mindez elérhető, akkor működnie kell természetes körülmények között is.

Maróti Imre ezután az evolúció legfontosabb tételeit, kulcsszavait járta körül. Képekkel, világos példákkal mutatta be, mit jelent az alkalmazkodóképesség, a létért való küzdelem, az izoláció vagy a szelekció. Azokban, akik végighallgatták másfél órás előadását, aligha maradt kétely az evolúció hitelességével kapcsolatban. És ezzel a program be is töltötte küldetését.