Lesz-e a sport hatvan év múlva?

2067: a közönség génmanipulált atlétáknak drukkol. Testük úgy működik, mint egy Forma-1-es autó. Adottságaikat számítógép fejleszti a tökélyig. A hobbisport kiveszett. A hétköznapi ember mozdulni sem tud, annyira túlsúlyos.

Már Mark Twain tudta: "Jósolni nehéz, különösen a jövőre vonatkozóan". Ez a sportban éppúgy érvényes, mint a társadalmi élet bármely más területén. A prognózisok minősége, például amikor a világrekordok változásának mértékét próbálják megbecsülni, általában jócskán hagy kívánnivalót maga után. Kár találgatni, hogy megjavítható-e a 100 méteres sprint jelenlegi 9,77 másodperces világrekordja 2028-ra 9,57, 2067-re pedig 9,39 másodpercre.

Gondolkodjunk másképpen! Miért ne lenne lehetséges, hogy a modern molekuláris biológia segítségével a fenti eredmények elérésére képes izmokat hozzunk létre? Vagy olyan izmokat, melyeknek erőtároló kapacitása a jelenleginek kétszerese? Az emberi genomot megfejtették, és a ma ismert 150 ún. "fitnessz-gén" száma 2067-re ezer fölé emelkedhet. Ezek segítségével nem kivihetetlen, hogy szelektív módon olyan géneket aktivizáljanak, melyek a kívánt izomrostokat építik.

Ha az a cél, hogy nagyobb izomtömeget építsünk fel, visszanyúlhatunk a mystatin nevű protein régóta ismert hatásaira, mely gátolja az izmok épülését. Ha kikapcsolnánk azt a gént, mely a felépítésért felelős, az izmok akadálytalanul épülnének. Az állattenyésztésben ismert a kékbelga nevű szarvasmarhafajta. Ennél ilyen génmódosítást hajtottak végre. A békés növényevő teljesen úgy néz ki, mint az emberek között egy izompacsirta. Egy maratoni futásra alkalmas atléta kifejlesztése sem jelenthet többé problémát.

Ma is kísérleteznek már azzal, hogy olyan "gyógyszereket" kísérletezzenek ki, melyek különösen magasra emelik a szervezet oxigénszállító-kapacitását. Ily módon az oxigénfelvevő-képesség 25 százalékkal emelhető: ennek segítségével 1 óra 45 perc alatt lehetne maratont futni. Joggal merül fel ugyanakkor kétség azzal kapcsolatban, hogy kiküszöbölhetőek-e olyan nem kívánt mellékhatások, mint a vér viszkozitásának túlzott fokozódása: már a 19. század hetvenes éveiben előfordult, hogy a kerékpárversenyeknek halálos áldozatai voltak.

A teljesítményfokozásra vonatkozó biológiai eljárások kutatása mellett a következő hatvan évben feltehetőleg sokat fognak beruházni technológiai újításokba is. 2067-re alighanem lehetségessé válik, hogy csakúgy mint a Forma-1-ben, egy stáb felügyelje és befolyásolja a távolból az atléta testműködésének különböző értékeit, mint például szívfrekvenciáját, laktátkoncentrációját, oxigénfelvételét, testhőmérsékletét és sok egyebet, az optimális értékekhez igazítva.

Valódinak tűnnek...

Ez persze feltételezi, hogy egyáltalán lesz még akkor is ember, aki sportol. Ami legalábbis az utóbbi évtizedekben mutatkozó egyéni sportolási kedv mutatóit illeti, félő, hogy a sport egyre szűkülő kör tevékenysége lesz majd. Az Egyesült Államokban például a túlsúlyos és elhízott emberek aránya a népességben 1980 óta egy százalékkal nőtt. A túlsúly problémája akkor a népesség 45, ma 65 százalékát érintette. A 65 százalékhoz tartozóknak körülbelül a fele elhízott (testtömegindexe 30 fölött van). Ha ez a trend folytatódna, hatvan éven belül az Egyesült Államok lakosságának közel száz százaléka lenne elhízott.

Persze az elhízás más országokban is probléma: a túlsúlyos emberek száma Európában is drámaian emelkedik. Tekinthetjük a sors iróniájának, hogy soha nem tudott még az emberiség annyit a lehetséges ellenintézkedésekről (táplálkozástudományi ismeretek, a fölös energia sporttal való elhasználása), ennek ellenére - legalábbis mostanáig - semmit sem tettünk azért, hogy határozottan szembeszálljunk a fenti kilátásokkal.

Forrás: Spiegel Online