Szent betegség

Agykutatás az antik Görögországban? Hihetetlenül hangzik, ám forrásaink ezt bizonyítják.

Az ókori orvostudomány a legtöbb ma is ismert területen igen fejlett volt. Érdeklődésének középpontjában elsősorban a testi betegségek álltak. A mai pszichiátriai kórképek az antik orvost elsősorban akkor érdekelték, ha testi tünetekkel jártak. A lelki folyamatok és azok befolyásolása inkább a filozófiai lélektan tárgykörébe tartozott, a lélek mibenlétét is főleg filozófiai szempontból fejtegették. Az érzelmek és gondolatok székhelyének sokáig nem is az agyat, hanem a szívet vagy a rekeszizmot tartották. A filozófus Püthagorasz (Kr.e. 6. sz.) tanítványa, a krotóni Alkmaión állatok boncolása alapján jött rá, hogy a lélek székhelye az agy. Az egyik leghíresebb görög orvos, Hippokratész nevéhez fűzött írások egyike már nemcsak a rekeszizom, hanem a szív szerepét is cáfolja az ember érzelmi és értelmi működésében, s leszögezi: "az agy az emberi érzékelés tolmácsolója".

Hippokratész

HippokratészPeriklészA szent betegségről

Az epilepsziát sokféle módszerrel próbálták gyógyítani vagy megelőzni. E gyógymódok többsége az ún. szimpatikus mágia tárgykörébe tartozik. Mivel a beteg a roham idején úgy dobálja magát, mint egy kecske, nem szabad kecsketejet innia, kecskebőrből készült takarón feküdnie vagy ilyen ruhát hordania. Fekete ruhát sem hordhat, mert az a halálra utal. Csakhogy - fejtegeti az értekezés szerzője - ha igaz lenne, hogy az epilepsziát ez okozza, az afrikai nomádoknak, akik kizárólag kecskebőrből készült ruhákat hordanak, mind epilepsziásoknak kellene lenniük.

A régi gyógymódok közül hatásosabbnak tartja azokat, melyek bizonyos diétákkal igyekeznek úrrá lenni a kóron, mert ezek a gyógymódok a hippokratészi orvoslás alapeszméjével, a nedvek testben való áramlásával összhangba hozhatók. Nem javasolták például a betegeknek bizonyos tengeri halak, például az angolna, valamint egyes húsfajták, mint a szarvashús, sertéshús és kutyahús fogyasztását, mert emésztésük megterhelő a gyomor számára. Az erős fűszerek, mint a menta, fokhagyma és vöröshagyma, minthogy "áthatóak", szintén ellenjavallottak voltak.

Ha viszont a kuruzslók is különféle gyógymódokkal próbálkoztak - mondja a szerző, maguk cáfolják meg, hogy a betegség kitörését istenek okozhatják. Ha a betegtől a roham közben széklet távozott, a kór miatt Enodiát, az utakon uralkodó alvilági istennőt hibáztatták, hiszen az utazók dolgukat az útfélen végezték. Ha szája habzott és rúgkapált, Arész, a hadisten hatását sejtették, nyilván az őrjöngés miatt. Ha rémítő látomások gyötörték, úgy vélték, Hekaté, a rossz álmokat küldő istennő okozta a betegséget. Minderre a racionálisan gondolkodó szerző válasza az, hogy nem mocskolhatja be az ember testét valamely isten, mert az istenek a legtisztább létezők.

Az epilepszia természete éppúgy nem isteni tehát, mint a többi betegségé, s ennek hátterében is ugyanolyan, természetes kórokok állnak, és semmivel sem kevésbé gyógyítható a többinél. A szent betegség kialakulásában a szerző ugyanolyan nagy jelentőséget tulajdonít a származásnak (ma genetikai faktornak mondanánk), mint a többi betegségnél. Ennek mi sem ékesebb bizonyítéka, mint az, hogy míg a gyomorbajos alkatúaknál gyakran, az epebajos alkatúaknál csak ritkán lép fel.