Képalkotó eljárások az agykutatásban

A számítástechnika az 1960-as évektől különböző képalkotó módszereket alkotott, melyek az agy vizsgálatát egészen új mederbe terelték.

Agykutatás és számítástechnika

Ahhoz, hogy az idegrendszert és az érzékszerveket kísérletes úton vizsgálják, a tudósoknak egy sor elektromos berendezést kellett összekapcsolniuk. Ennek segítségével fedezték fel a 20. században az idegrendszer impulzus-frekvencia kódjait, az inger-ingerületi viszonyok közti matematikai összefüggéseket, a szinapszisok plaszticitását, de így lett kutatási terület például az ismert működő agyterületek egymásra hatásának módja is. A kísérletekben nőtt a független változók szerepe, melyek értékelése és kiszámítása egyre kevésbé sikerülhetett a hagyományos eszközökkel.

Ultrahang felvétel

Norbert WienerNeumann JánosClaude ShannonWarren McCullochWalter Pitts

Az évtizedek során megszülető újabb meg újabb modellek alkalmassá váltak sok tényezőből és változó adatból felépülő folyamatok szimulálására, lejátszására. Már a 60-as években vizsgálták Amerikában, hogyan terjed az ingerület sok egységből álló neuronhálózatokban. Ezekben a kísérletekben a neuronok viselkedését a számítógép elektromos impulzusai képviselték. Ekkoriban még egyszerre csak 800 változót vett figyelembe a gép, a 80-as években ez a szám több milliós nagyságrendűvé nőtt.

A fizikusok, matematikusok és idegfiziológusok együtt tanulmányozták a szerkezetek és szervezetek közös sajátosságait. A 20. század végére nemcsak egyszerű és bonyolult idegrendszeri modellekről volt már szó, megkezdődött a tökéletesített mesterséges mozgásszabályozás és az érzékszervek pótlására irányuló kísérleti munka is. A számítástechnika többek között a képalkotó eljárások kidolgozásával is hozzájárult az agykutatás fejlődéséhez, az alábbiakban ezeket tekintjük át röviden.