Sárközy Tamás: Államrendszerünk potenciazavarai

Sárközy Tamás jogászprofesszor azt nyilatkozta néhány évvel ezelőtt, hogy szeret könyvet írni, ez kicsit a hobbija is. Több mint félszáz megjelent kötet már többnek tűnik ez a foglalatosság egyszerű kikapcsolódásnál. Új könyvében a kormányzati szervezetrendszer égető problémáira keres megoldást, pontosabban vázol egy megoldási lehetőséget.

Államrendszerünk potenciazavarai - ez a címe a nemrég megjelent könyvnek, melynek alcíme mesél a tartalomról: A betegség okai, a beteg állapota, a gyógyulás útjai. Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására.

Antik gyökerű, vagyis nem újdonság az állam és az emberi test közötti párhuzam felemlegetése. Innen a könyv merész (al)címe, mely szerint az állami apparátus impotenciában szenved. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő gyógymódot, ismerni kell a beteg kórtörténetét, számba kell venni a lehetséges kezelési módokat, miközben nem szabad megfeledkezni a nem kívánt mellékhatásokról sem.

A Sárközy Tamás választotta kép hatékonyan működik mindvégig. A szerző nem tetszeleg az állam doktorának szerepében, kötete bevezetőjében eddigi nagyszámú tapasztalatát rendszerezi, megteremtve a mű elméleti kiindulópontját. Több évtizedes munkásságának köszönhetően rendelkezik a téma alapos kifejtéséhez szükséges rálátással, s maga is hangsúlyozza, hogy a rendszerváltozás óta eltelt több mint másfél évtized által a felszínre hozott problémákat sem söpörhetjük a szőnyeg alá. A kettős optika révén bár a könyv szereplői "korunk hősei", a folyamatok érzékeny analízise folytán sikerül őket a tudomány objektivitásával szemlélni.

A szerző új kötetének gerincét a 2004-2005 közötti másfél éves kormánybiztosi megbízatása adta. Ekkor a decentralizáció és a dereguláció jegyében kellett átfogó javaslatot kidolgoznia a kormányzati szervezetrendszer hatékony átalakítására. Ahhoz, hogy az Európai Unióban lévő pozíciónk, az ország versenyképessége nőjön, elengedhetetlenné vált a kormányzat modernizálása. Ezzel függ össze, hogy az Alkotmány módosítására belátható időn belül nincsen kilátás, így más megoldások után kell nézni.

A célkitűzés egyértelmű: az eurokonform, modern nemzeti középkormányzás általános kereteinek megteremtése, mely bevallottan felhasználható lesz egy mérsékelt bal vagy egy mérsékelt jobb oldali kormányzás esetén is. A könyv többször visszatérő, hangsúlyos témája a jelenlegi át- és túlpolitizált kormányzati struktúra leépítése, azaz a kormányzati teljesítmény függetlenítése a pártpolitikai harcoktól.

Másfél évtized nem számít a történelem porondján, az 1989 óta eltelt évek egyfajta összegzésére mégis lehetőségünk van ma már. A modernizációs deficit (Stumpf István kifejezése) minden eddigi kormányt terhel - más-más okok miatt. Ahhoz, hogy behozzuk lemaradásunkat, csak átfogó modernizáció megvalósulása révén lehetséges. Ennek megvalósulását számos egyéni és rétegérdek akadályozza, miközben a tervnek befolyásos támogatói is akadnak, többek között az Európai Unió.

A mai magyar államszervezet legfőbb ellentmondásának azt tartja Sárközy professzor, hogy a jogállamiság hatékonyság nélkül működik - a megfelelő keretek bár megteremtődtek, az állam mégis növekvő, túlméretezett, túltagolt, túlcentralizált, túlsúlyos és túl drága. Jogos a kérdés: mihez képest túl nagy ma az állam? A nemzetközi összehasonlítások ezesetben nem feltétlenül célravezetőek, így a szerző néhány jelentékenyebb okra vezeti vissza a problémát, többek között arra, hogy miközben a közintézményi rész leépült, a közhatalmi rész növekedett, s ezzel összefüggésben a kormányzatok túlpolitizáltak maradtak.

A kiutat hasonlóképp néhány nagyobb terv megvalósulása esetén látja biztosítottnak: így az elektronikus szolgáltató kormányzás létrejöttéhez paradigma-váltás szükségességéről beszél, majd említi a valódi civilszféra erőteljesebb jelenlétét és az állam vagyonjogi helyzetének rendezését, másképp a privatizáció befejezését. A modernizációt megelőző, azt kísérő rendteremtés után olyan egységes, integrált apparátust vázol, amely képes összkormányzati stratégia megfogalmazására és végrehajtására.

Nem rendelkezünk általános definícióval arra nézvést, milyen az "alkalmas" állam. A kiindulópontunk az lehet, hogy a szocializmusból a polgári piacgazdaságba való átmenet utolsó fázisában járunk. A korábbi tapasztalatokat figyelembe véve a cél a szolgáltató, fejlesztő, esélyteremtő állam szociáldemokrata és kereszténydemokrata koncepcióit összeegyeztetni a kicsi és olcsó állam liberális felfogásával. Sárközy hangsúlyozza: a kis állam igenis lehet erős, aktív, "érett jóléti állam".

Az "ideális" kormányzás megteremtéséhez szükségesek bizonyos normatív, jogszabályi alapok. A kötet végén található két státustörvény- és egy vagyontörvény-tervezet ezekhez kíván konkrét segítséget nyújtani, nem pusztán irányelvek megfogalmazásával. Az új törvények révén Sárközy szerint elérhetővé válik a konszenzusos demokrácián alapuló, a civil társadalomra partnerként tekintő, a magyar nemzeti tradícióval és az EU elveivel összeegyeztethető modern kormányszervezet kialakítása.

Ehhez figyelembe kell venni, hogy a hatalmi ágak korábbi, történeti megalapozottságú szétválasztása mára kissé idejétmúlt. A modern kormánynak (és kormányfőnek) ellenhatalmi súlyok rendszerében kell irányítani. Sárközy Tamás szerint az EU-ban a magyar az ellenhatalmi súlyokkal leginkább lekötött adminisztráció, ami ellehetetleníti az eredményes kormányzást. Konkrét javaslatokat tesz többek között az igazságszolgáltatás, az Alkotmánybíróság, az önkormányzatok, az ombudsmanok, a médiahatalom vagy a köztársasági elnöki intézmény kapcsán ezek egyensúlyba hozására.

A szerző a munka következő nagyobb egységében a modernizálás általános elveit sorolja, s ennek keretében meghatározza a kormány, a miniszterek, az államtitkárok vagy a közigazgatási szervek kívánatos és szükséges jogállását. Ennek a fejezetnek jelentékeny pontja a Miniszterelnöki Hivatal gyökeres átalakítása: alhivatalok helyett egységes szervezetté kell tenni, ahol a párhuzamosságok kiszűrésével a túlpolitizáltságnak is vége szakadhat. A feladatok tisztázása, a rendteremtés mindegyik ismertetett szinten hangsúlyos mondanivalóként jelenik meg.

A rendteremtéssel, a modernizációval szükségszerűen kézben jár a jelenlegi apparátus létszámcsökkentése, mely az államháztartásra nézve is pozitív következményekkel járhat. Az ésszerűség szem előtt tartásával, a fűnyíróelv elvetésével jelentős megtakarításokat lehet elérni e téren. Ha mindezek mellett sikerül a civil elemet hangsúlyosan integrálni a rendszerbe, akkor megszülethet Magyarországon a modern kormányzati szervezetrendszer.

(Sárközy Tamás: ÁllamrendAntik gyökerű, vagyis nem újdonság az állam és az emberi test közötti párhuzam felemlegetése. Innen a könyv merész (al)címe, mely szerint az állami apparátus impotenciában szenved. Ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő gyógymódot, ismerni kell a beteg kórtörténetét, számba kell venni a lehetséges kezelési módokat, miközben nem szabad megfeledkezni a nem kívánt mellékhatásokról sem.

A Sárközy választotta kép hatékonyan működik mindvégig. A szerző nem tetszeleg az állam doktorának szerepében, kötete bevezetőjében eddigi nagyszámú tapasztalatát rendszerezi, megteremtve a mű elméleti kiindulópontját. Több évtizedes munkásságának köszönhetően rendelkezik a téma alapos kifejtéséhez szükséges rálátással, s maga is hangsúlyozza, hogy a rendszerváltozás óta eltelt több mint másfél évtized által a felszínre hozott problémákat sem söpörhetjük a szőnyeg alá. A kettős optika révén bár a könyv szereplői "korunk hősei", a folyamatok érzékeny analízise folytán sikerül őket a tudomány objektivitásával szemlélni.

A szerző új kötetének gerincét a 2004-2005 közötti másfél éves kormánybiztosi megbízatása adta. Ekkor a decentralizáció és a dereguláció jegyében kellett átfogó javaslatot kidolgoznia a kormányzati szervezetrendszer hatékony átalakítására. Ahhoz, hogy az Európai Unióban lévő pozíciónk, az ország versenyképessége nőjön, elengedhetetlenné vált a kormányzat modernizálása. Ezzel függ össze, hogy az Alkotmány módosítására belátható időn belül nincsen kilátás, így más megoldások után kell nézni.

A célkitűzés egyértelmű: az eurokonform, modern nemzeti középkormányzás általános kereteinek megteremtése, mely bevallottan felhasználható lesz egy mérsékelt bal vagy egy mérsékelt jobb oldali kormányzás esetén is. A könyv többször visszatérő, hangsúlyos témája a jelenlegi át- és túlpolitizált kormányzati struktúra leépítése, azaz a kormányzati teljesítmény függetlenítése a pártpolitikai harcoktól.

Másfél évtized nem számít a történelem porondján, az 1989 óta eltelt évek egyfajta összegzésére mégis lehetőségünk van ma már. A modernizációs deficit (Stumpf István kifejezése) minden eddigi kormányt terhel - más-más okok miatt. Ahhoz, hogy behozzuk lemaradásunkat, csak átfogó modernizáció megvalósulása révén lehetséges. Ennek megvalósulását számos egyéni és rétegérdek akadályozza, miközben a tervnek befolyásos támogatói is akadnak, többek között az Európai Unió.

A mai magyar államszervezet legfőbb ellentmondásának azt tartja Sárközy professzor, hogy a jogállamiság hatékonyság nélkül működik - a megfelelő keretek bár megteremtődtek, az állam mégis növekvő, túlméretezett, túltagolt, túlcentralizált, túlsúlyos és túl drága. Jogos a kérdés: mihez képest túl nagy ma az állam? A nemzetközi összehasonlítások ezesetben nem feltétlenül célravezetőek, így a szerző néhány jelentékenyebb okra vezeti vissza a problémát, többek között arra, hogy miközben a közintézményi rész leépült, a közhatalmi rész növekedett, s ezzel összefüggésben a kormányzatok túlpolitizáltak maradtak.

A kiutat hasonlóképp néhány nagyobb terv megvalósulása esetén látja biztosítottnak: így az elektronikus szolgáltató kormányzás létrejöttéhez paradigma-váltás szükségességéről beszél, majd említi a valódi civilszféra erőteljesebb jelenlétét és az állam vagyonjogi helyzetének rendezését, másképp a privatizáció befejezését. A modernizációt megelőző, azt kísérő rendteremtés után olyan egységes, integrált apparátust vázol, amely képes összkormányzati stratégia megfogalmazására és végrehajtására.

Nem rendelkezünk általános definícióval arra nézvést, milyen az "alkalmas" állam. A kiindulópontunk az lehet, hogy a szocializmusból a polgári piacgazdaságba való átmenet utolsó fázisában járunk. A korábbi tapasztalatokat figyelembe véve a cél a szolgáltató, fejlesztő, esélyteremtő állam szociáldemokrata és kereszténydemokrata koncepcióit összeegyeztetni a kicsi és olcsó állam liberális felfogásával. Sárközy hangsúlyozza: a kis állam igenis lehet erős, aktív, "érett jóléti állam".

Az "ideális" kormányzás megteremtéséhez szükségesek bizonyos normatív, jogszabályi alapok. A kötet végén található két státustörvény- és egy vagyontörvény-tervezet ezekhez kíván konkrét segítséget nyújtani, nem pusztán irányelvek megfogalmazásával. Az új törvények révén Sárközy szerint elérhetővé válik a konszenzusos demokrácián alapuló, a civil társadalomra partnerként tekintő, a magyar nemzeti tradícióval és az EU elveivel összeegyeztethető modern kormányszervezet kialakítása.

Ehhez figyelembe kell venni, hogy a hatalmi ágak korábbi, történeti megalapozottságú szétválasztása mára kissé idejétmúlt. A modern kormánynak (és kormányfőnek) ellenhatalmi súlyok rendszerében kell irányítani. Sárközy Tamás szerint az EU-ban a magyar az ellenhatalmi súlyokkal leginkább lekötött adminisztráció, ami ellehetetleníti az eredményes kormányzást. Konkrét javaslatokat tesz többek között az igazságszolgáltatás, az Alkotmánybíróság, az önkormányzatok, az ombudsmanok, a médiahatalom vagy a köztársasági elnöki intézmény kapcsán ezek egyensúlyba hozására.

A szerző a munka következő nagyobb egységében a modernizálás általános elveit sorolja, s ennek keretében meghatározza a kormány, a miniszterek, az államtitkárok vagy a közigazgatási szervek kívánatos és szükséges jogállását. Ennek a fejezetnek jelentékeny pontja a Miniszterelnöki Hivatal gyökeres átalakítása: alhivatalok helyett egységes szervezetté kell tenni, ahol a párhuzamosságok kiszűrésével a túlpolitizáltságnak is vége szakadhat. A feladatok tisztázása, a rendteremtés mindegyik ismertetett szinten hangsúlyos mondanivalóként jelenik meg.

A rendteremtéssel, a modernizációval szükségszerűen kézben jár a jelenlegi apparátus létszámcsökkentése, mely az államháztartásra nézve is pozitív következményekkel járhat. Az ésszerűség szem előtt tartásával, a fűnyíróelv elvetésével jelentős megtakarításokat lehet elérni e téren. Ha mindezek mellett sikerül a civil elemet hangsúlyosan integrálni a rendszerbe, akkor megszülethet Magyarországon a modern kormányzati szervezetrendszer.

(Sárközy Tamás: Államrendszerünk potenciazavarai. A betegség okai, a beteg állapota, a gyógyulás útjai. Javaslat egy hatékony és modern kormányzati szervezet kialakítására. Bp. HVG-Orac Kiadó, 2006. 397 oldal, 5460,-Ft)