Az emberiség színpompás belépője

Afrikai leletek alapján egy angol kutató azt állítja, hogy ezen a területen az emberek közel 200 000 évvel ezelőtt a színeket már szimbolikus módon használták.

Lawrence Barham szerszámokat és más olyan eszközöket tanulmányozott, melyeket egy zambiai régészeti lelőhelyen talált. Az ásványi színezőanyagok, vagyis az okkernyomok alapján arra következtet, hogy ezekkel jelölték meg az egyes tárgyakat, eszközöket. Ha a következtetése helyes, akkor ez a lelet lehet az elvont gondolkodás legkorábbi, legalább mintegy 100 000 évvel ezelőtti példája.

Az, hogy fogalmakat alkotunk - vagyis hogy meglegyen azon képességünk, hogy egy dologgal egy másikat jelenítünk meg -, óriási lépést jelentett az emberi evolúció történetében. Ehhez olyan mentális aktivitásra volt szükség, amely aztán később olyan mérföldköveket hozott létre, mint amilyen a matematika, vagy a kifinomult emberi nyelv.

A Berekhat Ram-figura

Liverpool University

"A színszimbolika elvonatkoztatást feltételez, erre pedig képtelenek vagyunk nyelvhasználat nélkül - mindezek alapján joggal gondolhatjuk, hogy a most feltárt régészeti anyag a nyelv felbukkanásával, terjedésével függ össze." - nyilatkozta Barham a British Association's Science Festival elnevezésű rendezvényen. Az angol régész utóbbi tíz évét az ún. Iker-folyók vidékén, Zambia déli területén töltötte.

Ezt a régiót 170 000 - 300 000 évvel ezelőtt emberek lakták. Hogy pontosan melyik embertípusról is van szó, az egyelőre nem világos. Egy csontlelet alapján a Homo heidelbergensis a feltételezett típus, amely a modern ember elődje, s amelynek - csakúgy, mint nekünk, mai utódainak - meglehetősen nagy agya volt.

Dr. Barham szerint az Iker-folyók vidékén talált lelet arra bizonyíték, hogy ebben az időben már kifinomult kommunikáció létezett: az egyszerű szekercéket apróbb pengék és kések váltották fel, melyeket könnyebb volt felerősíteni más eszközökre. Ez az "összerakós" technológia visszaköszön az okkerszínek szisztematikus használatakor is. Az okker olyan lágy kőzet, amely vas-oxidot tartalmaz, vagyis számos szín előállítható belőle.

A vizsgált területen vörös, sárga, barna, rózsaszín, fekete, sőt lilás okker kőzetet is találtak. Ha megkarcoljuk őket, akkor por keletkezik, amelyet állati zsiradékkal összekeverve akár festéket is előállíthatunk. Barham elképzelhetőnek tartja, hogy a zambiai ősemberek a testükre kenték ezeket a festékeket, s így használták fel őket bizonyos szertartások alkalmával - gondoljunk arra, hogy mai kultúrákban is gyakori a festékek hasonló jellegű használata, akár a felnőtté válási szertartásokban. Érvelésében problémát jelent, hogy az anyag használatának pusztán gyakorlati okai is lehettek: az állati bőrök megóvására vagy ragasztóanyagként is működhettek.

"Ha azt állítja valaki, hogy ezeket az oxidokat kizárólag praktikus megfontolásokból használták, s nem volt szimbolikus értékük, akkor megnyugtató magyarázatot kell adnia arra is, hogy miért bukkantak fel a különböző színek a régió különböző pontjain. Bizonyítékunk van ugyanis arra, hogy az itt élő emberek tudatosan váltogatták az egyes színeket, s nem véletlenül használták fel az egyiket itt, a másikat ott."

A korábbiakban számos megmunkált kődarabot találtak már kutatók, melyekről feltételezték, hogy emberi alakot formázott készítőjük. A Berekhat Ram-alak Izraelből, a Tan-Tan figura Marokkóból származik, s a Homo erectus munkájának tartották őket. A szkeptikusabbak szerint persze mindez a természet műve, s geológiai folyamatok formálták őket olyanná, hogy akár emberre is hasonlítanak. Barham maga is tisztában van azzal, hogy régész kollégái meggyőzése nem lesz egyszerű: "Mi, régészek, nagyon óvatosak vagyunk. Rendkívül meggyőző bizonyítékokra van szükség akkor, ha az értelmezésünk szimbolikus alapokon nyugszik."

Forrás: BBC News