Egy ólom elem utazása is lehet csodálatos

Egy-egy természetben megtalált elem származása érdekes jelenségekre mutathat rá, főleg, ha az a világ másik végéről való.

A tengerek alján meghúzódó törésvonalak mentén számtalan melegvizű forrás található. Ezekre a forrásokra 1977-ben figyeltek fel a kutatók, azóta folyamatosan vizsgálják őket. A kutatások arra derítettek fényt, hogy a melegvizes forrásoknak köszönhetően a környező vizek sokkal melegebbek, mint a tengerek egyéb vidékei, s ezek speciális életteret alkotnak. Ezeken a vidékeken a tudósok korábban sosem látott növény- és állatfajokat fedeztek fel. A tenger alatti hőforrások leginkább emiatt kerültek be a tudományos híradásokba. Ezúttal azonban nem egy újabb furcsa élőlény a hír apropója, hanem az ezekben a vizekben található szennyezés. Illetve a szennyezés "származási helye".

Kamenov az egyik mintával

George Kamenov

A kutatócsapat a Földközi-tengeren, egy Olaszország partjaihoz közel eső, tenger mélyén levő vulkán, a Marsili-fenékhegy környékén vizsgálódott. (A kutatóknak szerencséjük volt, mert az ilyen gejzírek leginkább a szárazföldi partoktól távol találhatóak meg.) A források összetételének ellenőrzése közben ólomra bukkantak. Az nem meglepő, ha egy ilyen forrás ólmot tartalmaz, az viszont igen, ha kiderül, hogy nem a föld alatti rétegekből származik, hanem a Föld másik oldaláról: Ausztráliából.

Kamenov szerint ugyanis megszokott, hogy ezek a vizek fémeket tartalmaznak, melyeket általában a környező vulkanikus kövekből mosnak ki. Gyakran található bennük vas, ólom, cink, réz vagy más hasonló fém. Így alakultak ki azok a fémlelőhelyek is, melyek a tengerfenéken, a földréteghez közel, vagy a külső rétegen találhatóak meg. Csakhogy mikor szerkezeteikkel vizsgálni kezdték a termálvízben talált ólmot, az abban található izotóp-arányok azt mutatták, hogy nem a környező vidékről származik, de még csak nem is Európából.

Ezután izgalmas kutatás kezdődött: a geológusok megpróbálták összehasonlítani az arányokat a világ összes ólomlelőhelyének adataival, melyeket egyébként ismernek a geológusok. "Alapjában véve olyan ez a munka, mint ahogyan a biológusok a DNS-sel dolgoznak. Van egy hajból vett DNS-mintád, és amikor azt összeveted az összes ismert DNS-mintával, kiderül, hogy honnan származik. Ugyanilyen módon dolgozunk mi is az ólom izotópokkal." Kamenov munkatársaival végül megtalálta az ólom származási helyét: ez Broken Hill, a világ legnagyobb ólomkitermelő helye, mely az ausztráliai Dél-Walesben található.

Az ember keze van a dologban

De hogy kerülhetett az "ausztrál" ólom Szicília partjaihoz? A tudós szerint a legvalószínűbb magyarázat, hogy az Ausztráliában kitermelt ólmot Európába szállították, ahol fel is használták, például gázolaj-adalékként. Ezt aztán egy autóban használták fel, ahonnan a kipufogógázzal a légkörbe jutott. Onnan az ólom megtalálta az útját a tengerhez, ahonnan a vízmozgással a tengerfenék alatti vízfolyásokba kerülhetett.

Az ólomszennyezés közismert a tudósok számára, de Kamenov kutatása az első, ahol a termálvizekben mutatták ki a szennyezést. "Ez egy újabb történet arról, hogy a természetben semmi sem vész el" - magyarázza a geológus. "Évmilliókkal ezelőtt az ólom üledékké képződött Ausztráliában, majd az emberek kibányászták, visszajuttatták a természetbe, később ugyanazt az ólmot a természet újra felhasználta, most egy termálvizes forráson keresztül. (...) Azt hiszem, ezúttal ismét elkezdhetünk elmélkedni azon, hogy az ember mennyire képes beleavatkozni a természet életébe, ha már a tenger alatti gejzírekben is kimutatható az ember hatása" - vonja le kutatásainak tanulságát Kamenov.

Forrás: Florida Egyetem