Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban

Vágólapra másolva!
Nincs-e abban valamiféle ellentmondás, ha egy címben említjük a nemzeti alkotmányokat az Európai Unióval? - ezzel a kérdéssel kezdte eloadását Trócsányi László, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének tanszékvezeto egyetemi tanára.
Vágólapra másolva!

A folytatásban pedig többek között az Unió megjelenésérol az egyes nemzeti alkotmányokban; a nemzeti, nemzetközi és közösségi jog viszonyáról; valamint a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről is hallhatott érdekességeket a TIK nagyelőadójának publikuma.

Hazánk korábbi brüsszeli nagykövete szerint kevés az a közjogász, aki alulról gondolkodva indulna el az Európai Unió felé, pedig így lehet igazán megérteni az európai integráció lényegét. A "Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban" cím korántsem ellentmondást, hanem egymást kiegészítő feladatokat rejt magában.

Lebegő és nemzeti alkotmányok

Nemzeti alkotmány alatt egy adott ország politikai, közjogi leírását értjük. Alkotmányok születhetnek háborúk lezárulásával, rendszerváltozással, de békés fejlődés eredményeként is. Születésük után pedig szabadon, a történelmi hagyományokat figyelembe véve fejlődhetnek. Azonban vannak olyan európai értékek, mint a jogállamiság vagy az államhatalmi ágak szétválasztása, amelyek a nemzeti alkotmányokban is megjelennek. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága is ehhez kapcsolódó standardokat, ajánlásokat dolgoz ki. Európai szinten viszont alkotmányokról nem, csak különféle szerződésekről beszélhetünk. A tagállamok megegyezéskor jóval többet hoznak létre államközi, alapító vagy éppen módosító szerződéseknél, egyfajta közösségi gondolkodás alapjait rakják le. Az alapvetően jogfejlesztő szerepű Európai Bíróság egy 1986-os ítéletében kimondta, hogy ezek a szerződések tulajdonképpen az Európai Közösségek és az Európai Unió alkotmányának tekinthetők. Van tehát egy úgynevezett lebegő, felsejlő európai alkotmány, amely a másodlagos jog, a nemzeti jog felett helyezkedik el, azonban ez mégsem olyan, mint egy nemzeti alkotmány, megszövegezésében, szerkezetében is jelentősen eltér attól. A nizzai szerződés megkötésekor az európai politikusok rájöttek, hogy az Uniót, mint nagy egységet közelebb kell hozni a tagállamokhoz, a lakosokhoz. Létrehoztak tehát egy miniparlamentet, egy konventet, amely kidolgozta az Európai Alkotmányos Szerződés tervezetét. Ezt végül Franciaországban és Hollandiában sem fogadták el, így az Uniónak a mai napig nincs a szó szoros értelmében vett alkotmánya.

Hatáskörök transzfere

Sok nemzeti alkotmány általános felhatalmazó klauzulát fogalmazott meg a második világháború után, amikor egy, a nemzetit felváltó európai gondolkodás jelent meg a társadalmakban. Több tagállam, beleértve az újonnan csatlakozottakat is, úgy döntött, hogy az alkotmányukba foglalt egyes nemzeti, szuverén jogokat nemzetközi szervezeteknek enged át. Hazánkban óriási vita alakult ki, hogy miként módosítsák az alkotmányt az EU-tagságra való tekintettel. Végül kompromisszumos döntés született. Azokat a hatásköröket, amelyek a magyar alkotmányból erednek, a reciprocitás, a viszonosság elve alapján gyakoroljuk a többi tagállammal közösen. Azonban a tagállamok szerepe lényegesen korlátozott, hisz gyakorlatilag az Unió szervei útján történik a hatalomgyakorlás. A magyar alkotmány hangsúlyozza, hogy rendes tagként veszünk részt az európai integrációban. Trócsányi László professzor az államok ismérveinek, mint a terület, a népesség vagy a főhatalom taglalásával folytatta mondandóját. Vajon mit jelentenek ma ezek a fogalmak nemzeti, és mit tagállami szinten, vannak-e köztük kapcsolódások? A terület közjogi értelemben az, ahol a nemzeti szuverenitás megvalósul. Az EU-ban ehhez képest külső határról beszélünk, így a terület jelentése a közös piac területére módosul, ahol a tagállamok belső határok nélküli egysége, a négy szabadság zavartalan érvényesülése valósul meg. Új terminusként jelennek meg az úgynevezett eurorégiók, melyek kialakítása az Európai Közösség fellazításához vezetett. A terület mellett a népesség is relatív fogalom, népességen általában egy adott ország területén lakókat értjük. Ebbe a nemzeti állampolgárokon kívül sokan, hontalanok, menekültek, turisták is beletartoznak. Az európai állampolgárság nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nemzeti állampolgárságot. Választójogot ad, tehát mindenki ott szavazhat, ahol éppen lakik. Sot a helyhatósági választásokon az adott országban élő külföldiek is részt vehetnek, valamint konzuli védelemben részesülnek olyan országokban is, ahol hazájuk nem rendelkezik külképviselettel.

Konkurálás helyett kooperáció

Az Unió a hatalmi ágak szétválasztása helyett inkább intézményi egyensúlyt kísérel meg. Trócsányi László szerint a 20. század egyik legfontosabb eredménye az alapjogok védelme. Az Unió célja nem a konfrontáció, hanem a kapcsolatok harmonizálása az egyes tagállamokkal, de a közösségi jog betartása kötelező jellegű a tagállamokra nézve. Ami lényeges, hogy a nemzeti parlamenteknek az európai ügyekben minél többször kellene hallatni a hangjukat, máskülönben hozzá kell szokniuk, hogy Brüsszelből fogják őket irányítani. A kormányok a tanácsi formációkban a nemzeti álláspontot képviselik, és igyekeznek azt érvényesíteni. Lényeges a köztisztviselői elit szerepe, helyzete azonban nem könnyű, hiszen a nemzeti politikumtól nagyon sokszor nem kap megfelelő iránymutatást, és így nem is képes megfelelő érdekképviseletet ellátni az uniós csúcsszervekben. Emiatt lenne szükséges az egyes kormányok szervei között hatékonyabb kooperáció kialakítására, valamint az integráció működésének megtanulására, illetve a részvételre annak működtetésében.

Dobos Tamás
Forrás: Szegedi Egyetem