Előkerült Lord Byron egyik versének kézirata

Az irodalmárok nagy örömére előkerült a romantikus költészet előfutárának tartott Lord Byron egyik versének eredeti kézirata. A maga nemében egyedülálló iratot a Londoni Főiskola egyik könyvtárosa találta meg véletlenül.

Susan Stead, az iskola egyik könyvtárosa katalogizálás közben bukkant rá a híres költő eredeti soraira egy XIX. század elejéről való könyv lapjai között. Munka közben ugyanis a könyvtáros kezébe akadt egy Samuel Rogers nevű poéta, Byron kortársának 1810-es kiadású verseskötete, Az emlékezés örömei (The Pleasures of Memory). Átlapozta a kötetet és rábukkant Lord Byron egyik ismert versének eredeti kéziratára, melyről eddig mindenki azt hitte, hogy elveszett vagy megsemmisült.

A korszak kutatói számára ismert, hogy a költőként középszerű Samuel Rogers (1763-1855) nagy művészetkedvelő és patrónus hírében állt. 1793-ben irodalmi szalont nyitott, mely hamarosan különféle művészek, írok, színészek és politikusok népszerű találkahelye lett. Az emlékezés örömei a ma már csak kevesek által ismert szerző költeményeit tartalmazza és korában nagy népszerűségnek örvendett. (Ezt mutatja az is, hogy a könyvet először 1872-ben adták ki és 1906-ig összesen 16 kiadást élt meg.)

A papírt több szakértő is eredetinek tartja

Byron Rogers ByronShelleyThomas Moore

A most megtalált kötetet a költő kézzel írva, névre szólóan Byronnak ajánlotta: "A Tiszteletreméltó Lord Byronnak, a Szívélyes és Hűséges Barátságáért. A Szerző". Az ajánlás után egy újabb bejegyzés olvasható a címzettől: "Később a könyv visszaszolgáltatik Rogers Úrnak a következő sorokkal, melyek a következő oldalon olvashatók". Egy lappal később valóban Byron egy 12 soros verse olvasható.

A könyv ezek szerint egykor a romantikus költészet talán legnagyobb alalkjának tulajdonában volt, aki az olvasás után "bővített tartalommal" küldte vissza a könyvet barátjának. A kérdés már csak az, milyen úton került ez a kézirat a Londoni Főiskolára.

A szálakat nem nehéz felgöngyölíteni: Rogers nővére egy Suton Sharpe nevű férfihoz ment feleségül, akinek dédunokája Karl Pearsonhoz, a főiskola egykori matematikatanárához ment feleségül. A házaspár családi hagyatékából rengeteg értékes iratot és könyvet adományozott a főiskola könyvtárának az 50-es években. Ezeket az iratokat a könyvtár munkatársai most valószínűleg újra átnézik, hátha hasonló kincsre bukkannak.

A vers maga egyébként a barátságról és az emlékezetről szól, ami egyértelműen arra utal, hogy Rogers könyvének hatására készült. Erről a versről ez idáig csak annyi volt ismeretes, hogy először 1816-ban jelent meg. A kéziratot már több szakértő is megvizsgálta és hitelesnek találta.

A vers angol eredetije:

Absent or present still to thee
My friend, what magic spells belong!
As all can tell, who share, like me,
In turn thy converse, and thy song.
But when the dreaded hour shall come
By Friendship ever deemed too nigh,
And "Memory" oer her Druid's tomb
Shall weep that aught of thee can die,
How fondly will She then repay
Thy homage offered at her shrine
And blend, while Ages roll away
Her name immortally with thine

George Noel Gordon Byron (1788-1824) az angol klasszika korszakának végén és a romantikus korszak kezdetén lépett a színre. A "kor címszereplője", írja róla Szerb Antal. Életrajza akár egy romantikus regényhősé: gyerekként a nyomor bugyraiból egy örökösödés révén jómódú nemessé lép elő. Zsenije nemcsak a költészetben mutatkozik meg: kitűnően tanul, testi visszamaradottsága ellenére jó lovas és úszó hírében áll. Korának férfiideálja, a nők bálványa. 21 éves korában körbeutazza a Földközi-tenger vidékét, s az itt szerzett élményeiből megírja kultikus főhősének, Haroldnak kalandjait. Szatíráival pengeélre állítja korának társadalmát. Polgár- és nemespukkasztó, pökhendi és lenéző stílusával sokak ellenszenvét kivívja, miközben fiatalon ünnepelt poéta lesz. Angliában nem sokan értik romantikus irracionalitását, ezért Svájcba, majd később Olaszországba távozik. Az olasz carbonarók forradalmi szervezkedését támogatja, míg a görög szabadságharcba már tevékenyen is bekapcsolódik. Görögországban mindössze 36 évesen hal meg mocsárlázban. Versei hatással voltak két barátja, Shelley és Keats művészetére, olyan utódok és kortársak elismerését vívta ki, mint például Goethe, Victor Hugo, Madách Imre és Petőfi Sándor. (Bővebben lásd itt.)