Cirka egy évvel ezelőtt már világos volt, hogy immár jóval nagyobb kapacitású kommunikációs eszközök állnak az átlagfogyasztó rendelkezésére. Az elmúlt év során a folyamat kulminált: az emberek immár kihívást jelentenek azoknak a szolgáltatóknak, akik hagyományosan zenével, hírekkel vagy éppen mozifilmekkel látják el őket... 2005 azt is bebizonyította, hogy nem csupán a technológia fejlődése vett új fordulatot, és nem csupán arról van szó, hogy bizonyos médiumokért ezentúl közvetlenül fizethetünk a szolgáltatóknak, de az is kiderült, hogy az új 'játékszerek' fontos eszközök a politika kezében.
Egyszerű fogyasztóból felelős döntési joggal rendelkező állampolgárrá alakultunk. A folyamatnak köszönhetően a média is differenciálódni, 'személyre szabottabbá' kezdett válni... A 2004-es év végén az Ázsia egy részét sújtó cunamit követő médiamegnyilvánulások pontosan mutatták a változások jeleit: a végzetes nap sokkoló képsorait újra és újra, a legkülönbözőbb műsorokban és médiumokon vetítették le, korábban sosem érzékelt intim közelségbe hozva a tragikus eseményeket.
Mi mindenre jó egy ipod... |
2005 nyarán, a július 7-i londoni terrormerénylet idején, vagy az Egyesült Államokat pusztító hurrikánok kapcsán számtalan szemtanú beszámolóját hallgathattuk meg a különböző hírműsorokban. A kamera befurakodott az egyén intim zónájába, azonnali reakciókat rögzítve, mielőtt a sajtó bármiről véleményt nyilváníthatott volna.
Ezek a jelek mind arra utalnak, hogy a gyártó és a fogyasztó közötti viszony újradefiniálásra szorul. A hírműsorok változó természete és szerkezete a hangok, források és a választás sokszínűségét hívja elő, valamint arra utal, hogy bármelyikünk csatlakozhat a globális vagy helyi közbeszédhez, azaz a közélethez, közvetve a politikához.