Türelmi időre van szükség!

A kelet-közép-európai országok (Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia) rendszerváltása a világtörténelemben az "...egyetlen [olyan] totális átalakulás, mely a nyugati civilizációban végbemenő gazdasági és politikai változások fő irányai mentén, békésen, erőszakmentesen és egyúttal elképesztően gyorsan ment végbe. Világtörténelmi távlatokban mérlegelve páratlan sikertörténet. Más a kép a mindennapi élet szemszögéből..." - írja Kornai János professzor legújabb tanulmánya bevezetőjében. A nagy átalakulás néhány vonatkozásáról beszélgetünk dolgozószobájában, a Collegium Budapest patinás épületében.

Professzor Úr! A kelet-közép-európai régió országait leginkább mivel jellemezhetnénk?
- E nyolc ország legfontosabb közös vonása az, hogy a szocialista rendszer szabályai szerint működtek, leginkább ebben különböznek az Európai Unió régi tagállamaitól. A többi szocialista országtól pedig az különbözteti meg őket, hogy most az Európai Unió tagjai. Ezen kívül sok más közös vonásuk is van, ilyen például az, hogy közepesen fejlett országok, és hogy európaiak, az európai tradíciók örökösei. És, természetesen, nagyon sok különbség is van közöttük. Mindegyiknek más a nyelve, az irodalma, a zenéje és a történelme. Mindegyiknek más a közelmúltja is, hiszen a szocialista rendszerek sem voltak egyformák. Csehszlovákiában az utolsó pillanatig kemény diktatúra volt, Magyarországon egy felpuhult diktatúrával fejeződött be a szocializmus, a három baltikumi ország a Szovjetunió tagállama volt...

A berlini fal (1989. november 16.)

Az a körülmény, hogy a régió országai több mint negyven évig a szocializmus keretei közt éltek, hagyott-e valamilyen nyomot a gazdaságban és az emberek gondolkodásában?
- Természetesen! Most folyik a nyomok felszámolása. Ezek az országok olyan politikai és gazdasági rendszerből indultak, amely minden vonásában viselte a szocialista rendszer bélyegeit. A startnál egypártrendszeres diktatúrákat kellett átalakítani demokráciákká. A startnál az állami tulajdonnak volt túlnyomó szerepe, ez visszaszorult, a magántulajdon pedig előretört. A startnál nagyon nagy szerepe volt a központi tervezésnek, ennek szerepét átvette a piac. A rendszerváltozás ezekben az országokban strukturálisan befejeződött, a politikai és a gazdasági struktúrák átalakultak. Ehhez elég volt tizenöt év. Ennél azonban sokkal nehezebb és sokkal lassabb folyamat az emberek gondolkodását, szokásait, hiteit, elvárásait, értékeit átalakítani. E téren tele vagyunk az előző rendszer nyomaival. Például túlontúl nagy elvárásaink vannak az állammal szemben, sokkal erősebbek nálunk bizonyos egyenlőségi törekvések, mint egy tradicionális piacgazdaságban. Régi normák, eszmék, értékek olykor még azok gondolataiban is ott munkálnak, akik egyébként tevékenyen részt vettek az előző rendszer felszámolásában. Ez nagyon figyelemre méltó jelenség.

Vajon az átalakulás folyamatában elkövetett hibákban és erényekben is van valamiféle hasonlóság? Vagy mindenki a saját útját járta?
- Azt hiszem, hogy mindenki hozzátette, hozzáteszi a maga hibáit, és nem egyszerűen országonként, hanem kormányonként is. Az átalakulásban nagy szerepe van a vezető politikusok egyéniségének, már csak ezért is nagy a szóródás. Vannak közös problémáink, és ezek kapcsán közös hibáink is. De hozzáteszem: hibáról szólva értékítéletet mondunk, hiszen amit az egyik eszmerendszer vagy világnézet híve sikernek tart, azt a másik gyakran hibának minősíti. Egy magyar példát említhetek: a Bokros-féle stabilizációs és kiigazítási programot nagyon sok közgazdász, én is közéjük tartozom, fájdalmas, de elkerülhetetlen lépésnek tartja, amely annak idején sikeres volt. Más közgazdászok viszont azt mondják, hogy ezt nagy hiba volt megtenni. Tehát nincs mindig konszenzus abban, hogy mi a hiba, és mi a siker.

A gazdaság mozgásának fő iránya - ezt Ön a legújabb tanulmányában írja - a kapitalista rend irányába mutat. Hogyan illeszthető ebbe a folyamatba a szocialista gazdaság?
- Ha az ember egy évezredre, a prekapitalista formációkhoz megy vissza, akkor azt látja, hogy a kapitalizmus egyre szélesebben terjed. Ehhez képest bizonyos régiókban, a csúcspontján összesen huszonhat országban, végbement egy nagy átalakulás. Ezek az országok elkanyarodtak, letértek a főútról és - beleszaladtak egy zsákutcába. Ebből nem lehetett egykönnyen visszajutni a főútvonalra, ehhez le kellett omlania a berlini falnak, és sok minden egyéb külső és belső körülménynek is meg kellett változnia.
A szocializmus nem tudott tartósan fennmaradni, mert lám, hetven év után a Szovjetunióban is megszűnt. De azért hetven év nagyon hosszú idő, tehát nem mondhatjuk, hogy a szocialista gazdaság nem működik. Évszázados léptékben működésképtelen, de több évtizedes méretben működőképes. (A huszonhatból négy ország - Kína, Vietnam, Kuba és Észak-Korea - önmagát ma is szocialistának mondja).

Kerner István