Az amishok genetikai kutatása

Az ember az Egyesült Államokban élő amishokkal kapcsolatban inkább egy XVI. századi szinten megrekedt kultúrára, kosztümös filmekből ismert ruhákra és életkörülményekre gondol és semmiképpen sem a genetikára. Pedig az alig tucatnyi család által évszázadokkal ezelőtt alapított konzervatív közösség a génkutatás valóságos aranybányája.

Az amishok inkább a közösségen belül házasodnak

Dr. Holmes Morton

Az olyan huzamosabb ideje elszigetelt, "belterjes" csoport, mint amilyen az amishoké, vagy például az askenázi zsidók és néhány indián törzs közössége, kivételesen homogén génállománnyal rendelkezik. Az amishok körében szokatlanul gyakoriak az öröklött betegségek. Ezt azok a recesszív gének okozzák, melyek hatása egy zárt közösség "fogságában" felerősödik, míg egy nagyobb társadalomban fel tud hígulni. Ha például két olyan távoli rokon házasodik össze, akikben megvan ugyanaz a "rossz" gén, az növeli annak az esélyét, hogy utódaik is öröklik azt. A zárt közösségek emiatt válnak a génkutatás számára oly fontossá. Az amishok között végzett kutatásoknak az utóbbi években számos - például a cukorbetegséget vagy a hirtelen csecsemőhalál szindrómát (Sudden Infant Death Syndrome - SIDS) érintő - felfedezést köszönhetünk.

Más miatt is kincsesbánya az izolált csoport. "Majdnem minden héten felfedezünk egy új gént" - állítja Holmes Morton, aki nemrég fedezte fel például az úgynevezett juharszirup-vizelést okozó gént. Ezt a betegséget egy enzimhiány okozza, mely ritkán fordul elő, de az amishok között - a fent vázolt ok miatt - mégis gyakori. A betegség egyébként kezelés nélkül szellemi fogyatékossághoz is vezethet.

Mai napig nem használnak autót

Az amishokat ismerve talán meglepően hangzik, de ők is örültek a klinika felépítésének. Az orvosok gyakran megmentik gyermekeik életét, akik a közösségen belül szokatlanul gyakori, genetikai sérülések okozta, sokszor halálos betegségekben szenvednek. A támogatást mi sem bizonyítja jobban, minthogy a klinikán végzett kutatások egy részét az amishok által adományozott pénzből fedezik. Ezt a pénzt a közösség által készített és eladott takarók, bútorok árából szedik össze. Emellett a közösség tagjai segédkeztek a klinika felépítésében - természetesen csakis hagyományaikhoz híven, tehát kétkezi munkával, legfeljebb lovak segítségét felhasználva.

Az amishok között végzett kutatásokhoz az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) is hozzájárul tízmillió dollárral. Dr. Alan Shuldiner, a Marylandi Orvosi Egyetem kutatója vezeti a cukorbetegséghez, szívbetegségekhez és az emberek élettartamához kapcsolódó vizsgálatokat. Shuldiner filmekbe illő módon lett a kutatás részese: vendégkutatásra érkezve került kapcsolatba egy amish nővel, akivel egymásba szerettek. A férfi emiatt úgy döntött, marad és a klinikán kezdett dolgozni, ezzel is kiengesztelve az amish szülőket, akik általában nem szeretik az általuk "Ördög játszóterének" nevezett külső világból érkezett családtagokat.

Az amishok eredetileg a Rajna svájci szakaszának partján éltek még a XVII. században. 1693-ban szakadtak el a keresztény vallás protestáns ágához tartozó anabaptistáktól, ezen belül a svájci mennonitáktól. A vallásszakadás mögött Jacob Amman (~1664 -1720; nevéből született az amish elnevezés) állt, aki szerint a mennoniták eltávolodtak eredeti hitüktől és hagyományaiktól. Amellett, hogy újra felújította a lábmosás hagyományát, Amman elsősorban a külső - romlott, nem a Biblia hagyományai szerint élő - világtól való elfordulást hangsúlyozta. (Hans Reist mennonita vezető ezzel szemben úgy vélte, hogy mivel Jézus maga is bűnös közegben nőtt föl, ezért a XVII. századi keresztények is megtehetik ezt.) A két szekta a szakítás óta külön él, habár ápolják a kapcsolatot egymással. A XVIII. századtól mindkét közösség - de inkább az amishok - elkezdtek kivándorolni az Egyesült Államokba. Itt jelenleg 22 államban kétszázezren élnek, további 1500 pedig Kanadában lakik. Továbbra sem használnak áramot, telefont, gépkocsit, és öltözékük is a hajdani telepesekét idézi.