Mobiltelefon 2005-ben: Hol tartunk most?

Vágólapra másolva!
Ahogy arról korábban hírt adtunk, az MTA és a T-Mobile Rt. szervezésében április végén nagyszabású nemzetközi konferenciát látott vendégül a főváros. Az Akadémia és a mobilszolgáltató cég együttműködése több éves múltra tekint vissza. Az alábbiakban az ME korábbi előadójának, a konferencia szervezőjének, Nyíri Kristófnak az előadásait foglaljuk össze röviden.
Vágólapra másolva!
Nyíri Kristóf előadása az ME-n/nyiri/index.htmlEnciklopédikus tudás a 21. századbanKép, gondolat és tudás a mobilkorban/magazin2/20050423kepgondolat.htmlElőzetes a konferenciáról

Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója megnyitó beszédében röviden felvázolta az MTA és a T-Mobile Rt. közötti együttműködés eddigi elemeit. Mint elmondta, a kutatások közös célja az, hogy a mobiltelefónia társadalomra és egyénre tett hatásainak tanulmányozásával filozófiai megalapozottságú információkat szerezzenek a 21. századi kommunikáció talán legalapvetőbb eszközéről. A probléma fontosságát jól jelezték az általa említett sarokszámok: míg 2001-ben Magyarországon 30%-os volt a mobiltelefonok elterjedtsége, mára ez a szám felszökött 90%-ra. 2005 végére világszerte közel két milliárd (!) ember használ majd mobiltelefont, vagyis a Föld lakosságának 31%-a.
Afrikában átlagosan 8 mobiltelefon jut száz emberre. Ez a szám alacsonynak tűnhet, de ha eszünkbe jut, hogy mennyien használják ezt a néhány telefont, s az, hogy a mobiltelefon elterjedésének gazdasági előnyei éppen a kétszeresét teszik ki a fejlett országokéinak, máris viszonylagossá válik az alacsony arány. A mobiltelefon az internettel összevetve jóval kevésbé egyenlőtlenül elosztott kommunikációs forrás.

2001-ben a mobiltelefon használatát kifejezetten udvariatlannak tartottuk sokan - gondoljunk csak a manapság jóval ritkábban hallható magyar elnevezésére: "bunkófon". Robin Dunbar a 2002-es budapesti konferencián arról is beszélt, hogy a nőkkel szemben a férfiak miért hajlamosabbak jól látható helyre tenni mobiljaikat - a szexuális indíttatás világos. A legfőbb kihívásokat nem is ezeken a területeken kell keresnünk: ami a mobiltelefont egyedülállóvá tette és teszi, az az, hogy megszakítja az eddig bevett szemtől szemben történő kommunikációt azzal, hogy egy távol lévő harmadik személyt is bekapcsol a beszélgetésbe, képessé tesz minket arra, hogy nyilvános helyen csevegjünk olyasvalakivel, aki nincs jelen, továbbá lehetővé teszi azt, hogy birtokosa a nap huszonnégy órájában elérhetővé válik. Ezeknek a felismeréseknek köszönhetően a mobilhasználat ma már korántsem udvariatlanság, sőt - akkor vagyunk csalódottak, ha valakit nem tudunk szóban vagy sms-sel elérni éppen akkor, amikor eszünkbe jut. Akinek nincs mobilja, azt többé nem tekintjük társas lénynek, hiszen kizárja magát az emberi kommunikáció folyamatából.

Az egyszerű beszélgetések után az MMS és az e-mail révén a mobiltelefon olyan különleges eszközzé vált, amely nem csak emberek között, de emberek és intézmények, továbbá emberek és gépek között is képes kommunikálni. A mobiltelefon a par excellence új média.

Természetesen a mobiltelefonok forradalmától leginkább érintett korosztály a fiataloké. Nézzünk csak körül, mindenütt gyerekek játszanak mobiltelefonokkal, miközben a szemtől szemben való kommunikáció szervezésének alapvető eszközévé válik... Vagyis a gyerekeknek új tanulási környezetet jelent a mobiltelefon. Mindez egyébként azt is magában foglalja, hogy a gyermekek már igen korán ugyanabban a kommunikációs közegben mozognak, mint felnőtt társaik...

Újabb változás 2001-hez képest: a mobiltelefon ma már nem a társadalomtudományok egzotikus vizsgálódási tárgya - a mobiltelefónia elterjedése éppenhogy a társadalomtudományokat magukat változtatta meg! Nyíri Kristóf nyitóbeszédét azzal zárta, hogy a jelen konferencia előadásai éppen ennek a változásnak a tanulságait gyűjtik össze.