22 éve vártak rá: Kislánya született egy pajzsmirigyrákból kigyógyult nőnek

Egy házaspár 22 év várakozás után ünnepelhette meg első gyermekük születését. Amikor a kislány megszületett, a 42 esztendős Susan Comiskey örömkönnyek közepette ringatta a kis Anna Margaretet, miközben férje, az 55 éves Shane meghatódva mondogatta: "Valóságos csoda ő, egy ajándék!"

Susan Comiskey a szülés előtt mindössze egy évvel került ki egy 12 hónapig tartó küzdelemből a rák ellen. Két műtéten esett át, és a sugárkezeléstől egy darabig "radioaktívvá" vált. Öröme azonban teljes volt, amikor Anna Margaret október 2-án a világra jött a liverpooli szülészeti kórházban.

Az eredetileg ausztrál és új-zélandi származású házaspár azóta próbált gyermeket nemzeni, hogy 22 éve összeházasodtak. Amikor azt kérdezgették tőlük, hogy van-e gyerekük, Shane viccesen azt válaszolta, hogy már megrendelték, de még nem szállították ki nekik.

A párral 15 évvel ezelőtt közölték, hogy Susan terméketlenségét egy agyalapi mirigy rendellenesség okozza. Az orvosok szerint a mirigyben egy apró, jóindulatú daganat, a prolaktin hormon megemelkedett szintjét eredményezi. Ez gátolja a peteérést, ami ritka, vagy hiányzó menstruációs ciklushoz vezet.

Angliába költözésük után Nabil Aziz termékenységi szakértő kezelte az asszonyt, aki természetes termékenységét olyan gyógyszerekkel fokozta, amelyek ciklus szabályozása mellett a daganatot is összezsugorították. 2008-ban azonban egy gyanús csomót fedeztek fel a nyakában, és a vizsgálatok kimutatták, hogy pajzsmirigyrákja van.

Susan 2009-ben befejezte a rákkezelést, de idén januárban hányingere lett. Attól félt, hogy a rák továbbterjedt, különösen akkor, amikor a hányinger súlyosbodott. Mivel a ciklusa mindig is rendellenes volt, nem is gondolt erre az összefüggésre. Egy-két hónap múlva azonban felmerült benne a kérdés, mi van, ha mégis megtörtént a csoda, és vett egy terhességi tesztet. Amikor az eredmény pozitív lett, az asszony kis híján elájult. Még aznap másik három tesztet is végigcsinált, de még így is csak akkor hitte el, amikor az orvos megerősítette a hírt.

"Mindketten sírtunk. Először senkinek sem árultuk el, és egyfolytában azon aggódtunk, vajon megmarad-e, és tényleg megtörténhet-e ez a csoda velünk vagy csak álmodunk. Amikor az egyházközösségünk megtudta, hogy babát várunk, nagyon örültek, és voltak olyanok, akik kis ruhákat kezdtek kötögetni" - emlékezett vissza Susan. "Sosem adtuk fel a reményt, hogy Isten egy szép napon meghallgatja az imánkat. Remélem, történetünk ihletet ad másoknak is, akik a gyermekáldásra várnak, hogy ne adják fel a reményt, és imádkozzanak azért, hogy velük is megtörténjen ez a csoda."