Mentsenek meg, terhes vagyok!

Félnek mindentől, ami a gyerekvállaláshoz kötődik: már a nagy has, a vizesedő láb annyira rémisztő egy tokofóbiásnak, hogy meg sem fordul a fejében, hogy teherbe essen. A várandóság sokak számára áldás helyet rettegett kórkép.

"Kórházban fekszem, remegek a félelemtől. Csupa ismeretlen arc, csak orvosok és szülésznők vannak körülöttem, szájuk csendben mozog" - mesélte Anna, aki a terhessége hetedik hónapjában van. "A fájások csak egyre jönnek, teljesen össze vagyok zavarodva. Hogyan vajúdhatok, amikor azt sem akartam megengedni magamnak, hogy teherbe essek?"

Anna fejében akaratlanul kavarognak a gondolatok, talán saját születésének körülményei törnek elő tudatalattijából. A félelmek tizenéves korában kezdődtek, amikor Annában hirtelen felsejlett, hogy nem tudna megbirkózni a szüléssel: a fájdalom elviselhetetlennek tűnt fel előtte. Azóta már a nagypocakos kismamák látványa is pánikkal tölti el - keze remegni kezd, szívverése felgyorsul.

Extrém félelmek

A fiatal nő már-már hozzászokott, hogy nem lesznek gyermekei. De amikor barátai egymás után alapítottak családot, alábbhagyott a rémülete, és hét hónappal ezelőtt Anna teherbe esett. Először nem aggódott, mivel tudta, hogy még közel egy év van hátra, de azóta szorongása egyre nő.

A gyermekszüléstől való extrém félelmet, a tokofóbiát először 2000-ben írta le Dr. Kristina Hofberg.

A tokofóbiát az különíti el a kismamák szokásos szorongásaitól, hogy a félelem sokkal mélyebbről jön. A tokofóbok rettegnek, hogy meghalnak, vagy valami elviselhetetlen történik majd velük. "A kismamák élete a teherbeesés pillanatától kezdve megváltozik, a testi és lelki változásokból fakadó diszkomfort érzések teljesen normálisak. A gond abból fakad, ha egy ilyen érzés rögzül, és ez befolyással van a nő mindennapjaira. Ilyenkor akár patológiás tüneteket is mutathat a kismama" - nyilatkozta dr. C. Molnár Emma pszichológus.

A terhességtől és a szüléstől való félelmet azonban érdemes különválasztani: míg a más állapottal kapcsolatos szorongás sokszor az addigi szabadság elvesztéséből, valamint a gyerek, mint a nem letehető felelősségből fakad, addig a szüléstől való rettegést elsősorban a fájdalomtól és a komplikációtól való félelem generálja.

"A szülési fájdalom egy tévesen túlságosan negatívan értelmezett fogalom. Hiszen a szülés folyamatával járó tényleges fájdalmak és kellemetlenségek mögött ott van az újszülött. Sokkal könnyebben viselik magát a terhességet is azok a nők, aki tisztán látják, hogy alakjuk vagy akár életük megváltozása az anyává válás velejárója, és nem sorscsapás. Jobb, ha mindenki tudja, hogy a gyerek az élet egyetlen, örömteli fájdalma" - vallja dr. C. Molnár Emma.

Vagy császármetszés, vagy a gyerek bent marad!

A szüléstől félő nők leggyakrabban a hüvelyi szüléstől rettegnek, miközben a császármetszés nem vált ki belőlük ilyen reakciót. "A terhességi fóbiával küzdő nők estleges félelmei többnyire a várandóság kilenc hónapja alatt rejtve maradnak, legalábbis mi, nőgyógyászok ritkán találkozunk ezzel a problémával. Aki retteg a terhességtől, az áltálban nem is esik teherbe, termékeny éveiben fogamzásgátlót szed, esélyt sem adva egy lehetséges más állapotnak. Az viszont igaz, hogy a nők egyre gyakrabban próbálják meg elérni az orvosnál, hogy császármetszéssel szüljenek. Biztonságosabbnak és kevésbé fájdalmasnak hiszik, nem gondolva arra, hogy a műtétből fakadó seb gyógyulási folyamata jóval hosszabb, mint a természetes szülés utáni regenerálódás" - mondta el lapunknak dr. Lőrincz Ildikó szülész-nőgyógyász szakorvos.

"Általánosságban elmondhatjuk, hogy aki úgy indul neki a szülésnek, hogy nem hajlandó a hagyományos módon, tehát hüvelyen át világra hozni a gyermekét, az legtöbbször tényleg császárral szül, ugyanis az orvosok inkább engednek az kismama akaratának, mintsem veszélyeztessék akár az egyik, akár a másik életét" - teszi hozzá a szülész-nőgyógyász.

"Mindent elolvastam a szülésről, amit csak lehetett, de nem megnyugodtam meg tőle, a képzeletem vadul csapongott" - emlékszik vissza Györgyi. "A harmadik trimeszterben gyakran remegtem, és sokszor sírva fakadtam. Pánikrohamaim lettek, és szüléssel kapcsolatos rémálmaim voltak. Mondtam is a férjemnek, hogy képtelen vagyok megtenni. A szülésfelkészítőn a többiek is azt mondták, hogy idegesek, de tudtam, hogy amit én érzek, az más. Rettegtem, hogy meg fogok halni."

Györgyinél komplikációk léptek fel a szülés során, később pedig szülés utáni depressziót és poszttraumás stressz-zavart diagnosztizáltak nála. Két évébe telt, mire talpra tudott állni. Nagyon szeretne még egy gyereket, azonban nem hiszi, hogy teherbe esik. Ha mégis, ragaszkodni fog ahhoz, hogy császármetszéssel szülhessen.

Köszönöm, nem kérek a terhességből!

Vannak olyan nők is, akik ugyan nem fóbiások, mégis irtóznak már a terhesség gondolatától is. "Ha valaki gyerekkorától kezdve egy esetleges komplikációkkal teli terhesség vagy szülés miatt azt hallja az édesanyjától, hogy más állapotban lenni igazi rémálom, annál elképzelhető, hogy ő maga is rettegni fog a szüléstől. De az is elképzelhető, hogy a saját édesanyjával való kapcsolata nem felhőtlen, ami szintén megkérdőjelezheti a későbbi gyermekvállalást - nyilatkozta dr. C. Molnár Emma.

Sokan viszont a saját jövőjük miatt nem vállalnak gyereket: félnek elveszíteni a szabadságukat, nem bíznak párjukban, vagy olyan jövőbeli történésektől tartanak, amelyek elképzelhető, hogy be sem következnek. "Sokan a gyereket önsorsrontásnak gondolják, és ezzel a tudattal bele se mernek vágni a terhességbe" - mondja a pszichológus.

Sarka Kata is rettegett a szüléstől! Nézze meg a LifeMagazinban!