Zeneterápia segíthet a szélütés utáni felépülésben

A szakemberek segítségével végzett zeneterápia segíthet a stroke-os betegek mozgásának fejlesztésében - derült ki a Cochrane Collaboration nemrégiben nyilvánosságra hozott elemzéséből. Néhány kisebb vizsgálat pedig arra utal, hogy a zene az agysérültek rehabilitációjában is fontos szerepet kaphat.

Évente több, mint húsz millióan szenvednek el szélütést (stroke), sok ember agya károsodik úgy, hogy az befolyásolja a mozgást és a beszédkészséget is, ez pedig jelentősen rontja az életminőséget. A zeneterapeuták azonban olyan módszereket tanulnak, amelyek stimulálják a páciensek agyi funkcióit és javítják a kilátásokat. Az egyik ilyen módszer az úgynevezett ritmikus hallás-stimuláció (RAS), amely a ritmus és a mozgás közötti kapcsolatokra épít. Egy adott tempójú zene képes stimulálni a mozgást a betegekben.

Hét kisebb vizsgálatot tekintettek át a Cochrane Systematic Review-ban közzétett elemzésben, melyekben összesen 184 ember vett részt. A vizsgálatok közül négy a stroke-os betegekre koncentrált, három esetben a RAS-t használták. A RAS terápia átlagosan 14 méter/perccel javította a gyaloglás sebességét a hagyományos mozgásterápiához képest, segítségével a betegek hosszabbakat is tudtak lépni. Az egyik kísérletben a kar mozgása is fejlődött, ezt a könyök kinyújtásának szögével mérték.

"Az elemzés ígéretes eredményeket mutat a zeneterápia stroke-os betegekre gyakorolt hatásáról" - mondta el egy sajtóközleményben Joke Bradt, a Temple Egyetem tudósa, a kutatás vezetője. "A legtöbb általunk elemzett kísérlet ritmuson alapuló módszereket vizsgál, ezért azt feltételezzük, hogy a ritmus nagyon fontos a stroke-os betegek zeneterápiás megközelítésében."

Beszédfejlesztésre, illetve a viselkedés és a fájdalom kezelésére más módszereket használtak, például élő vagy felvett zene hallgatását. Agysérülések esetén egyes esetekben javulást tapasztaltak, azonban nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték a zeneterápia hatásának igazolására. "Az elemzett vizsgálatok közül jó néhányban kevesebb, mint húszan vettek részt" - magyarázta Bradt. "A jövőbeni kutatásoknak nagyobb mintákon kell alapulniuk, hogy megfelelő ajánlásokat tegyenek lehetővé a klinikai gyakorlat számára."