Boldogtalanná tesz az érzelmileg labilis házastárs

Don't worry, be happy - azaz ne aggódj, légy boldog. Közismert mondás, még dal is született róla. Nem tekinthető teljesen üres szállóigének, egy új kutatás alátámasztja, hogy a boldogságunk nem határozott meg génjeink vagy személyiségünk, élethelyzettől függően dinamikusan változik.

Léteznek olyan pszichológusok, akik úgy vélik, boldogság-szintünk mintegy belénk van kódolva. Az elmélet szerint egy-egy fontos esemény kibillentheti ugyan minket alaphelyzetünkből felfelé és lefelé is, de egy idő után mindig visszatérünk megelégedettségünk eleve elrendelt szintjére.

Egy 150 ezer fős mintán végzett német kutatás azonban mindezt nem támasztja alá, sőt, épp az ellenkezőjét bizonyítja. Mivel a kutatók 25 éven keresztül követték nyomon vizsgálatuk alanyait, az állítás, miszerint boldogságérzetünk időről-időre változik, megalapozottnak tűnik.

Széles skálán mozog a boldogság

Gert Wagner és munkatársai a Max Planck Intézetből 1984 és 2008 között kérték ki felnőttek véleményét életcéljaikról, megelégedettségükről valamint a társadalomban betöltött helyükről. A válaszadók értékeit úgynevezett percentilisekbe sorolták. A 99-es percentilis például azt jelenti, hogy az illető boldogabbnak érzi magát, mint a válaszadók 99 százaléka, míg a 10-es percentilesbe soroltak csupán 10 százaléknál.

Boldogságérzetünk - legalábbis a válaszadó minta alapján - meglehetősen nagy mértékben ingadozhat. A megkérdezettek mintegy kétötöde 38 percentiles változást mutatott, de olyanok is akadtak szép számmal - a válaszolók kb. nyolcada - akik 50 percentilis értékű változásról számoltak be életük során azaz vagy a nagyon boldog állapotból jutottak szomorú sorsra vagy éppen fordítva.

Nem a pénz boldogít - de akkor mi?

Wagner és csapata persze arra is kereste a választ, hogy mi tesz valakit boldoggá. Íme néhány tényező, amely pozitív összefüggésbe hozható a boldogsággal:

Jó házasság: a részletes válaszok alapján úgy tűnik, hogy aki aggodalmaskodó vagy neurotikus társat választ, kevésbé boldog, mint akinek kiegyensúlyozott társ jut. Depressziós vagy érzelmileg labilis házastárs szintén csökkenti a boldogság-szintet.

Családcentrikusság: akik életük középpontjába a családot állították (szemben a munkában elért eredményekkel), boldogabbnak érzik magukat. Érthető, hogy a nők is boldogabbnak vallották magukat, ha párjuk kiemelkedően fontosnak értékelte a családot életében.

A hit: a rendszeresen templomba járók boldogabbak, azt azonban a Wagnerék nem vizsgálták, hogy a rendszeres közösségi élmény, amit egy gyülekezet ad vagy a hit miatt.

Rendszeres, de túlzásba nem vitt munka: ha pontosan annyit dolgozunk, amennyit szeretnénk, akkor leszünk a legboldogabbak. Akár túl sokat, akár túl keveset végzünk ahhoz képest, amit elterveztünk, boldogtalanabbnak érezzük magunkat. A kevés munka erősebb összefüggést mutat mindezzel, a kutatók szerint azért, mert ezzel együtt kevesebb fizetés is jár, ami szintén szempont.

Közösségi és sportélmények: mind a közösségbe járás, mind a sport boldogabbá tesz minket, ez utóbb nem függ testalkatunktól sem. A testtömeg és a boldogtalanság összefüggésének vizsgálatából csak az derült ki, hogy a túl vékony férfiak és az elhízott nők boldogtalanabbak az átlagnál.