Másképp reagálnak a stresszre a tinik és a felnőttek

A stressz leginkább egy olyan nyomásra hasonlít, amelyet például a szobrász fejt ki egy márványdarabra: a megfelelő nyomás alkalmazása esetén mestermű jön létre, de a túl nagy nyomás hatására a márvány darabokra törik szét. Ugyanígy a megfelelő mennyiségű stressz lehetővé teszi, hogy elérjük céljainkat és jó munkát végezzünk, míg a túl sok stressz súlyosan károsítja a szívet, az ereket, az immunrendszert és az agy területén is változásokat hoz létre.

Adriana Galván, a Kaliforniai Egyetem idegtudósa a stressz agyműködésre gyakorolt hatását tanulmányozza tizenéveseken és felnőtteken. "A korábbi kutatások zömében a krónikus, súlyos és gyakran traumatikus stressz hatását vizsgálták, például gyermekkori bántalmazás vagy elhanyagolás hatására" - mondta el Galván. "Mi azonban azt szeretnénk meghatározni, hogyan hat a mindennapos stressz a tizenévesek döntéseire."

Stressz esetén az agy fenyegető szituációként tekint a helyzetre. A hipotalamusz olyan hormont választ el, amely hatására az agyalapi mirigyben megindul az úgynevezett adrenokortikotróp hormon (ACTH) termelése. Az ACTH a mellékvesékben fokozza az adrenalin és a kortizol hormonok elválasztását, ezek pedig megemelik a vérnyomást és a pulzusszámot. A stresszhelyzet elmúltával ezen hormonok termelése leáll és a szervezet visszatér normál működéséhez.

Stresszhelyzetben gyengül a memória és a figyelem

Állatkísérletekből kiderült, hogy a krónikus stressz csökkenti egyes agyterületek, így a memóriáért és a figyelemért felelős hippokampusz és prefrontális kéreg idegsejtjeinek méretét. Ezzel szemben nő az agresszióval, félelemmel és szorongással összefüggő terület, az amigdala neuronjainak mérete, ezek a változások pedig befolyásolhatják a döntéshozó képességet. Más vizsgálatok kimutatták, hogy a biztonságos és veszélyes helyzet közötti választás során megélénkül az insula aktivitása, továbbá a krónikus stressz csökkenti a hippokampusz és a prefrontális kéreg működését, így gyengül a memória és a figyelem is.

A korábbi tapasztalatokra alapozva a stresszre adott válasz egyénenként igen eltérő lehet. Normál esetben egy stresszkeltő tényező, például egy iskolai feladat beindítja a stresszkört, amely kikapcsol, ha a stressz megszűnik. Ez különböző faktorok, például ismétlődő stressz, alkalmazkodási zavar vagy egyéb hiba hatására károsodhat, a kör pedig nem kapcsol ki.

Galván naponta négy alkalommal méri meg a résztvevőknél a stressz szintjét, magas vagy alacsony szint esetén az illető bemegy a laboratóriumba további elemzésre. Az így nyert adatok azt sugallják, hogy a tizenévesek számára a legfőbb stresszforrást a szülők jelentik, míg a felnőtteknél ezt a szerepet a munka vagy a tanulás tölti be. A napi eloszlás is különbségeket mutat: a legtöbb felnőtt reggel stresszesebb, a tiniknél azonban inkább kora este jelentkezik. A tizenévesek kognitív képességeire - úgy tűnik - jobban hat a stressz, mint a felnőttekére.