Amikor Achilles ereje is kevés

Az Achilles-ín minden lépésnél, ugrásnál és talajfogásnál tartja és viszi testünk súlyát. Erejének azonban vannak határai és előfordul, hogy elszakad. Ha viszont megtörtént a baj nem mindegy, hogyan kezelik a sérülést. 

Fiatal ugróatlétákra és középkorú férfiakra jellemző az Achilles-ín sérülése. Előbbiek érthető módon rendszeresen túlterhelik, az ín emiatt állandó jelleggel kisebb-nagyobb gyulladásba jön. Ennek következtében meggyengül, majd egy hirtelen elrugaszkodáskor elszakad.

Középkorú férfiaknál más a helyzet. Az Achilles-ín változó mértékű húzódása életünk velejárója, ez hosszú távon az ín degenerációjához, azaz elfajulásához, elgyengüléséhez vezet. Ha ezt a degenerált inat hirtelen nagyobb erőbehatás éri, például ugráskor, autótolás közben vagy gödörbe lépés esetén, akkor elszakadhat.

Fájdalommal teli érzés, ha szakad

Az ín szakadása hirtelen heves fájdalommal jár. A sérült a fájdalom és az ínműködés kiesése miatt nem tud lábra állni. Ha megtapintjuk az Achilles-ín területét, ijesztő módon csak hűlt helyét, egy "lyukat", erőteljes behúzódást érzékelünk. A sérült kis idő elteltével akár lábra is tud állni, sőt előfordulhat, hogy sántítva lépegetni is tud, de a lábujjhegyen járás, elrugaszkodás és ugrás kivitelezhetetlen marad.

Nézze meg a Lépcsőfutásról szóló riportot a LifeNetwork csatornán!

Gyógyítható, szerencsés esetben következmények nélkül

Sokan az Achilles-ín szakadását elbagatellizálják, és nem mennek orvoshoz, hiszen, a legtöbb sérüléshez hasonlóan többé-kevésbé magától is meggyógyul, a járóképesség részlegesen helyreáll. Azzal azonban nem számolnak, hogy a szakadt végek a spontán gyógyulás során nem közelednek egymáshoz, így az Achilles-ín megnyúlik. Kezelés nélkül rögzül ez az állapot: a lábujjhegyre állás nehezített, vagy lehetetlen, és továbbra is kivitelezhetetlen az elrugaszkodás és felugrás.

A baleseti sebészek eltérően vélekednek arról, hogy hogyan kell a szakadt Achilles-inat kezelni. Van, aki a műtét nélküli megoldást részesíti előnyben. Ilyenkor 4-6 hétre gipszet kap a sérült, oly módon, hogy a lábfej kissé spiccelő helyzetben áll. Ez a helyzet biztosítja a szakadt ín végeinek egymáshoz közeledését, és megfelelő gyógyulást biztosít. Mások a műtétet tartják célravezetőnek. Többféle technika létezik, amelyek mind azt célozzák, hogy stabil összeköttetés alakuljon ki az inak elszakadt végei között. A gipsz ilyenkor is elkerülhetetlen.

Az Achilles-ín szakadás noha nagyon kellemetlen de talán nem tartozik a legrosszabb gyógyhajlamú sérülések közé. Ha már bekövetkezett, a gyógyulási és rehabilitációs időszak elteltével megfelelően gyógyult lábat nyerhetünk vissza. A láb terhelhetőségét a sérültek csak sokára nevezik jónak, az ín eredeti ereje csak ritkán tér vissza teljesen.

Az Achilles-ín szakadás megelőzése

- Sportoláskor minden esetben ügyeljünk az Achilles-ín bemelegítésére is.
- 35 év felett ne végezzünk ugrással-futással járó sportot célzott Achilles-ín bemelegítés nélkül.
- Bokát terhelő fizikai munka esetén használjunk az ín óvására kifejlesztett bokarögzítőt.
- Rendszeres masszírozással ápoljuk Achilles-inunkat és a vádli területét.
- Végezzünk rendszeresen vádli erősítő gyakorlatokat.

Dr. Terebessy Tamás
ortopéd szakorvos