Szívinfarktus után fél évünk van újrakezdeni

Ha legalább három kockázati tényezőt sikerül életvitelünkben jó irányba mozdítani az infarktust követő hat hónapban, életesélyeink jelentősen javulnak.

Az európai statisztikák tanúsága szerint földrészünkön minden második ember valamilyen szív- és érrendszeri betegség következtében fejezi be az életét. A végzetes esemény leggyakrabban szívinfarktus, és a túlélés esélye először attól függ, hogy a páciens a rosszullét kezdetétől számított első órákon belül olyan szakintézetbe kerül-e, ahol minden korszerű beavatkozást képesek elvégezni, amelyre ilyenkor szükség lehet.

Ha gyorsan és megfelelő kórházba viszik és ott, szükség esetén azonnal szívkatéterezés, koszorúér-tágítás történik, elindítják a jelenleg legjobbnak tartott gyógyszeres kezelést, az infarktus túlélésének valószínűsége igen jó. Clara Cohn és munkatársai az ezután következő hat hónap eseményeit vizsgálták.

A tanulmány 41 ország 18 809 betege adatainak elemzése alapján készült. A kórházból hazatávozás után egy hónap múlva, a betegek részletesen tájékoztatták orvosaikat, hogy ha dohányoztak, sikerült-e abbahagyni a cigarettát, áttértek-e az egészségesebb étrendre és végezték-e a rehabilitációs mozgást.

A szívrohamot követő fél év végén vizsgálták az infarktust túlélők állapotát és összesítették az adatokat. Az eredmények nem túlságosan lelkesítőek: a dohányosok egyharmada továbbra is szívta a cigarettát, körülbelül ugyanennyi nem változtatott egészségtelen étkezési szokásain és nem kezdett el rendszeresen mozogni. A teljes csoport 30 százaléka táplálkozott megfelelően és fogadta meg a testmozgásra vonatkozó tanácsokat.

A páciensek a gyógyszerek szedésében szófogadóbbaknak bizonyultak. A kis adagú aszpirint 96 százalék mindig bevette és terápiahűségük a többi gyógyszer vonatkozásában is 70-80 százalék maradt.

Az orvosi tanácsok következetes megtartása igen eredményesnek bizonyult. Azokhoz képest, akik továbbra is cigarettáztak, a dohányzást abbahagyók infarktuskockázata felére csökkent. A megfelelő táplálkozás és rendszeres mozgás is 48 százalékkal javította az életkilátásokat azokéhoz képest, akiknek a lezajlott infarktus figyelmeztető jelzése nem volt elég.