A kutatók egy 1800 amerikai munkavállaló adatait összegyűjtő felmérés keretében mérték fel azt, hogy milyen mértékben zavarja a munka a szabad időt. Olyan kérdéseket tettek fel a résztvevőknek, mint hogy: milyen gyakran ütközik a munkája az otthoni vagy családi életével; mennyire zavarja a munkája a szabadidős tevékenységét vagy a közösségi életét; milyen gyakran gondol munkaidőn kívül a munkájával kapcsolatos kérdésekre.
A megkérdezettek közel fele úgy nyilatkozott, hogy az ő életében ezek a helyzetek néha vagy gyakran fordulnak elő, ami igen aggasztó, hiszen a munka és pihenés nem megfelelő aránya közismerten káros az egészségre.
A szerzők hat lényegi pontba sűrítették a felismeréseiket:
1. A főiskolai vagy magasabb végzettséggel rendelkezők gyakrabban jelzik, hogy a munkájuk zavarja a magánéletüket, mint azok, akik csak középiskolát végeztek;
2. A diplomások munkája folyik leggyakrabban össze a magánéletükkel.
3. Sokkal többször kúszik be a munka a magánéletbe olyan esetekben, ha az illetőnek személyes konfliktusai vannak munkahelyén, ha az állása bizonytalan, illetve ha sok a környezeti ártalom és a stresszes helyzet. Ha valaki maga oszthatja be a munkáját, az némileg enyhíti ezeket a negatív hatásokat.
4. Komolyabb zavarja a magánéletet a felelős beosztás.
5. Természetesen a hosszú munkaidő (heti 50 óránál több) is jelentősen zavarja a magánéletet. Meglepő módon ez az összefüggés erősebb azok esetében, akik részben vagy teljesen maguk osztják be a munkaidejüket.
6. A kutatók egyértelműen megállapították, hogy bár sok előnnyel jár a magasabb beosztás, árnyoldala, hogy nagyobb valószínűséggel befolyásolja a magánéletet.