Lebegéssel oldják a stresszt a brókerek

Vágólapra másolva!
Teljes csend és vaksötét. A külvilág ingereitől elzárt ember érzékelése lassanként megváltozik, a test határai eltűnnek, de legalábbis különös játékot kezdenek játszani a képzelettel. Miközben kint a világ tovább rohan, a lebegés állapotában meglepően rövid idő alatt frissül fel test és lélek. A lebegésterápia azonban  nem misztikus rituálé, vagy homályos áltudományos maszlag, hanem több mint fél évszázada kifejlesztett módszer, amelyet napjainkban sztáratléták és túlhajszolt üzletemberek egyaránt alkalmaznak relaxációra, stresszkezelésre, de akár nagy versenyek, vagy éppen fontos tárgyalások előtti felkészülésre.
Vágólapra másolva!

Van aki nyugatót szed, van aki jógázik és van aki a masszőr kezei között nyögve próbálja oldani a túlhajszolt hétköznapokban összegyűlt feszültséget. Ehhez receptre, türelemre és fegyelemre, az utóbbi esetben pedig fájdalomtűrő képességre van szükség. A lebegésterápia módszerével azonban mindhárom terület jótékony hatásait kiélvezhetjük, és ehhez csupán egy speciális tartályra van szükség.


Az izolációs tartályok ötlete John C. Lilly amerikai neuro-pszichiátertől származik, aki 1954-ben végzett kutatásokat az ingermegvonás (sensory deprivation) hatásait tanulmányozva. Akkoriban heves viták folytak arról, hogy mi szolgáltatja az agy működéséhez szükséges energiát, és milyen hatással van ez az emberre. Az egyik elmélet szerint biológiai magyarázata van, amely nem áll kapcsolatban a külvilággal. Lilly úgy gondolta, ha minden külső ingert megszüntetünk, az agy az alvás állapotába kerül. Ennek bizonyítására építette meg az első izolációs tartályt, amellyel később a tudat és az agy kapcsolatát vizsgálta.


A University of British Columbia kutatói Peter Suefeld és Roderick Borrie a hetvenes évek végén kezdték el terápiás szempontból vizsgálni a lebegésterápia hatásait, amelyet korlátozott környezeti inger terápiának (Restricted Environmental Stimulation Therapy - REST) neveztek el.


Holt-tenger a kabinban


A Lilly-féle tartályban 25-30 centi, 36 fokos telített sós víz várja a lebegni vágyókat. A levegő is hasonló hőfokú, az ajtó pedig nem enged be sem fényt, sem hangot a külvilágból. Ez elsőre furcsán hangzik, azonban távolról sem olyan ijesztő. Ha becsukjuk a szemünket, úgy érezhetjük magunkat, mintha egy nyugodt tó felszínén lebegnénk egy gumimatracon, azzal a különbséggel, hogy itt még matracra sincs szükség, hiszen a sós víz fenntart a felszínen. Az izolációs tartályban azonban még ruhára sincs szükség, így lehetséges a tökéletesen ellazult állapot elérése. A felhajtóerő szinte teljesen ellensúlyozza a test tömegét, így csaknem a súlytalansághoz hasonló állapotot érhetünk el. Az első pozitív hatást emiatt már rövid idő után is érezni lehet: a sajgó ízületek, fájó derék, a rossz testtartásba belefáradt gerinc elernyednek és felveszik természetes állapotukat. A tökéletes csendet csak néha töri meg egy-egy jóleső roppanás, ahogy tagjaink kilazulnak. Az egyre mélyebb relaxáció során pedig olyan állapotba kerülhetünk, amely leginkább az elalvás előtti pillanatokra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy az izolációs tartályban egy-egy kezelés egy-másfél órát is igénybe vehet.


A külső ingerek hiányából kifolyólag egy idő után már csak a belső ingerekre figyelünk, s lassanként elveszítjük testérzetünket, vagyis nem tudjuk pontosan megállapítani, hol végződnek ujjaink és hol kezdődik a víz határa. Mivel napjainkban már reggel, munkába menet is annyi inger ér bennünket, amennyit nehezen tudunk feldolgozni, a tartályban lebegve érezni fogjuk, ahogy túlhajszolt elménk megnyugszik, kitisztul.


Ami lecsillapította Wayne Rooney-t


"A lebegésterápiát sportolók kezdték el alkalmazni, ez a környezet ugyanis lehetővé teszi, hogy versenyek előtt lecsillapodjanak és képesek legyenek koncentrálni az előttük álló megmérettetésre" - magyarázta Süle-Szigeti Attila, az Elysium Float ügyvezető igazgatója. "Az angol válogatott labdarúgót, Wayne Rooney-t lehetne például említeni, akit sokáig forrófejű, temperamentumos játékosként ismertek, egy ideje azonban lecsillapodott, megkomolyodott. Ehhez többek között az is hozzájárult, hogy aktívan alkalmazza a lebegésterápiát, annyira, hogy még otthonába is építtetett egy kabint. De ott van Carl Lewis, vagy az NBA-sztár Shaquille O'Neal is, akik szintén használják a módszert, nem csak felkészülésre, de a nagy megmérettetések utáni fizikai és szellemi regenerálódáshoz."


A kabinból kilépve sokkal kipihentebbnek érezhetjük magunkat, mint amikor megérkeztünk a kezelésre. A jótékony hatás tartásunkon egyből érezhető: gerincünk egyenesebb lesz, ruganyosabb léptekkel járunk majd és vállunkból is elillannak a makacs, fájdalmas csomók, amelyeket a munkahelyen görnyedve gyűjtöttünk össze.


"Nemrég beszéltem egy masszőrrel, ő azt mondta, minden vendégét először beküldené egy lebegőtartályba, mert így 8-10 perc alatt elérik azt az állapotot, amiért ő 30-40 percet is dolgozik" - tette hozzá Benyák András, a BVSC műugró szakosztályának vezetője, aki a gyakorlatban alkalmazza a módszert a sportolókkal. "Ez egy abszolút biztonságos, működő terápia, egyedül a gyógyszerrel kezelt magas vérnyomás esetén nem ajánlott, mivel a relaxációnak vérnyomáscsökkentő hatása is van. Időről-időre előfordul olyan, akinek nincs jó élménye a tartályban, ez azonban ritkaság. Volt olyan, aki egyik helyről a másikra rohanva, egy nagy ebéd után próbálta ki a tartályt, ő az idő felénél ki is jött belőle, igaz, egy héttel később újra megpróbálta, már nyugodtabb körülmények között, akkor már nem volt semmi baja. Volt olyan is, akinek születés előtti traumája okozott kellemetlenséget lebegés közben, de mint mondtam, ezek ritka esetek."


Lennontól a brókerekig


Nem csak a sportolók élnek azonban a módszerrel, Süle-Szigeti Attila szerint például a Beatles ikonja, John Lennon is kipróbálta az izolációs kabint, illetve a londoni City brókerei is gyakori látogatói az ottani wellness-központoknak.


"Az angol gazdasági élet egyik központjában dolgozó brókerek és menedzserek sokszor a külföldi tőzsdék nyitásához igazítják a munkájukat, ezért nem ritka, hogy nappal akár több fontos tárgyaláson is részt vesznek, majd amikor a késő esti órákban megnyit a tokiói piac, nekik még mindig csúcsformában kell lenniük" - tette hozzá Süle-Szigeti. "Ők ebédidőben egy-egy órát töltenek az izolációs tartályokban, hogy szellemileg felfrissüljenek. Nem véletlen, hogy itt található az egyik legnagyobb ilyen központ Nagy-Britanniában."


Ha a lebegésterápiát rendszeresen alkalmazzuk, az egyes kezelések hatásai összeadódnak és óriási lendületet adhatnak mindennapi életünkhöz.


"Ha nem telik el egy-két napnál több három alkalom között, már érezhetővé válik ez az összesített pozitív hatás" - mondta Benyák András. "Érdemes körülbelül azonos napszakban csinálni, mert a szervezetünk így könnyebben rááll a relaxációra. Késő este azonban már nem biztos, hogy jó ötlet befeküdni a tartályba, mivel ilyenkor előfordulhat, hogy ezután úgy érezzük majd, semmi keresnivalónk még az ágyban."


"Embertől és életmódtól függ, hogy ki hogyan tudja a legjobban alkalmazni a terápiát" - reagált Süle-Szigeti Attila. "Volt olyan vendégünk, aki álmatlanságban szenvedett, majd egy esti kezelés után másnap boldogan újságolta, hogy 12 órát aludt egyhuzamban. Olyan ez, mint a sport, van aki reggel szereti inkább átmozgatni magát, míg van aki este, a munkanap végén vezeti le a gőzt egy kis testmozgással."

A lebegésterápia kedvező hatásai között említhető a fájdalomcsillapítás, illetve a gyógyulás gyorsítása is, nem véletlen, hogy az élsportolók a versenyek után ennek segítségével próbálnak minél jobb formában maradni. A Dallas Cowboys amerikaifoci-csapatnál például a levezetés részét képezi a tartályok használata. Emellett azonban szellemi serkentő, kreativitást fokozó hatása sem elhanyagolható.