Az ásítás dicsérete

Viccnek tűnik, pedig komoly: az ásítás csodaszer. Az idegtudomány egyik legjobban őrzött titka: még a meditációval, relaxációval, stressz csökkentéssel foglalkozó szakemberek nagy része sincs jótékony hatásának tudatában. A cikket olvasva senki se csodálkozzon, ha sűrűn kell ásítoznia, de ez a hatás végül elvezet egyfajta éber nyugalomhoz.

Az agyi felvételek mára már egyértelműen bizonyították, hogy az ásítás az agy empátiával, valamint az emberek közötti együttműködéssel kapcsolatos területeinek különleges aktivitásával jár.

Ezen agyterületek egyike a precuneus, egy apropó struktúra, a fali lebeny tekervényei között megbújva. A Londoni Neurológiai Intézet kutatása szerint a precuneus központi szerepet játszik a tudatosság, az önmagunkról kialakított kép és az emlékfelidézés terén. A jógalégzés szintén stimulálja ezt az agyi területet, ezért is érthető, hogy a meditáció különféle fajtái hogyan képesek erősíteni a tudatosság érzését.

Ráadásul ezt az agyterületet érintik leginkább az öregedéssel járó és a figyelemhiányos betegségek, az akaratlan ásítozás viszont a struktúrát erősíti - állítja Andrew Newberg, az amerikai Pennsylvania Egyetem pszichiáter professzora az egyetem lapjában, a Pennsylvania Gazette-ben megjelent írásában.

Stressz csökkentés ásítással

Mindezek alapján kézenfekvő, hogy az ásítást integrálni kellene a stressz csökkentő programokba, a kognitív és memória fejlesztő tréningekbe, a pszichoterápiás és a szemlélődő meditációs gyakorlatokba. Ráadásul a precuneus össze van kapcsolva a tükör-idegszálak rendszerével, így az ásítás erősíti a szociális tudatosságot, a részvétet és a kommunikációs képességet is.

A jótékony hatások ellenére, ha most azt kérnénk Tőled, hogy hagyd a számítógéped, és ásíts tízszer, valószínűleg vonakodnál. Társadalmunk normái szerint az ásítás udvariatlanság, és ezt már jó korán belénk nevelték.

A magzat 20 hetes koráról ásít

Az ásítások száma a fáradtsággal arányosan növekszik: szervezetünk ily módon figyelmeztet finoman, jól esne már neki egy kis pihenés. Másrészt viszont reggelente, fény hatására szintén ásítozunk. Az ásítás ugyanis nem csak ellazít, pillanatok alatt képes a kognitív tudatosság magasabb állapotába is repíteni.

A diákok például nem csak azért ásítozhatnak az órán, mert a tanár unalmas (de tény, hogy ha monoton beszédre kell fókuszálnunk, hamar ásítozni kezdünk), hanem azért is, mert így agyukból száműzhetik az alvásingert, és néhány mély ásítás után képesek újra koncentrálni.

Az ásítás tehát éberré is tehet, és minden meditációs technikánál hamarabb juttat ebbe az állapotba. Mivel ragadós, egy csoport összerendezésére is kiválóan alkalmas. Ha ásítozni kezdesz, az értekezlet tagjai 60 másodpercen belül szintén ásítoznak.

A fogantatás utáni 20. héten az anyaméhben kezdünk ásítozni. Újszülöttnél az ásítás segít szabályozni a cirkadián ritmust, ami szintén bizonyítja, hogy szerepe van mind az ébredés, mind az elalvás folyamatában. Az ásítás segít ellensúlyozni a jet lag kényelmetlenségeit is.

Ősi ösztön

Az evolúció során az ásítás valószínűleg azért alakult ki, hogy a túl aktív emlősök agyát, különösen a frontális lebenyt lehűtse. Minél feljebb haladunk az evolúciós létrán, az állatok agya egyre kevésbé energiahatékonyabban működik, tudatosan ébernek maradni egyre több idegi energiát igényel. Az ásítás pedig befolyással van az agy anyagcseréjére is.

Sok kutató véli úgy, hogy az ásítás az empátia primitív formája. A legtöbb gerinces ásít, de csak az embernél és a főemlősöknél ragadós. Az embernél ráadásul olyannyira ragadós, hogy már csak attól, hogy olvasunk róla, folyamatosan ásítozunk.

A kutyák ásítanak támadás előtt, de sok sportoló is ásít fontos megmérettetés előtt, valamint a halak is ásítanak, mielőtt irányt vagy mozgásformát váltanak. Az ásítás tehát a túlélési ösztönnel szintén kapcsolatban áll.

Tény azonban az is, hogy a nagyon intenzív ásítozás neurológiai elváltozásokra is utalhat : jelezhet migrént, sclerosis multiplex-et, stroke-ot, de lehet valamely gyógyszer mellékhatása is.

Ásítozz vizsga előtt és meditáció közben!

Az ásítás számos neurokémiai vegyület termelődését aktiválja, többek között például a dopaminét, amely aztán serkenti például az oxitocin-termelést a hypothalamusban és a hippocampusban. E két agyterület kulcsszerepet játszik az emlékfelidézésben és a szervezet hőmérsékletszabályozásában. Továbbá ezek a neurotranszmitterek a felelősek az öröm, az érzelmek, és két ember között a kötés létrejöttéért - azaz, ha meghittségre vágytok, csak ásítozzatok párotokkal.

De más neurotranszmitterekre és molekulákra is kihat az ásítás: befolyásolja az acetilkolin, a glutamát, a GABA, a szerotonin és a nemi hormok termelődését is. Nehéz még egy olyan elfoglaltságot találni, amely annyi fontos funkciót aktivál az agyban, mint az ásítás.

Ásíts tehát annyit, amennyit csak tudsz a nap során. Ásítozz reggel ébredés után, ha munkahelyi konfliktusba kerülsz, ha stresszes vagy, ha dühöt érzel, vagy ha húz az ágy. Ásíts a fontos beszélgetések, vizsgák előtt, de ásíts nyugodtan meditáció vagy ima során is, mivel a spirituális elmélyülést szintén segíti.

Persze a folyamatos ásítozás kis gyakorlatot igényel, és le kell hozzá küzdeni a belénk nevelt gátlást. Ásíts tízet, tizenkettőt egymás után, és már érzed is a jótékony hatást. Lehet, hogy el kezdesz könnyezni vagy folyik az orrod tőle, de ugyanakkor hihetetlenül éberré és nyugodttá is válsz. És mindez egy perc alatt.