Egyszerre hét dolgot tudunk megjegyezni

Az átlagember memóriája a legjobb esetben is egyszerre csak hét tétel észben tartására alkalmas. Vagyis amikor valaki nem képes felidézni egy néhány perccel korábban hallott telefonszámot vagy elfelejt megvenni valamit, ami szerepelt képzeletbeli bevásárló listáján, valószínűleg már kimerítette ezt a kapacitását.

Ezt a határt a tudósok az 1950-es években a "bűvös hetesnek" keresztelték - jellemzően ennyi az agy úgynevezett munkamemóriájának kapacitása. Szakemberek nemrég kidolgoztak egy olyan modellt is, amely megmagyarázhatja, miért éppen a hetes az agy bűvös száma.

Hosszú- és rövidtávú memória
Ha a hosszútávú emlékezetet nyomtatott köteteknek vesszük, akkor a munkamemória megfeleltethető egy olyan táblának, amelyre gyorsan felfirkantjuk az információkat, majd gyorsan töröljük is azokat. Ez a tábla biztosítja a folytonosságot két gondolat között és a gyors számításoknak is helyet ad. A kimondott szavakat agyunk egy telefonszám esetében számjegyekké alakítja, amelyeket leírhatunk. A munkamemória kulcsfontosságú például a beszélgetéshez, egy ismeretlen városban történő tájékozódáshoz vagy a tornavideón látott mozdulatok leutánzásához.

A tábla kapacitásának mérése igen egyszerű: kérjük meg valakit, hogy írjon le 10 szóból vagy számjegyből álló sort, amelyet egyszer olvashatunk el, így kell felidéznünk, mi is állt a papíron. A legtöbb ember legfeljebb hét elemig jut el vagy még addig sem. Ahogyan hosszabbodik egy ilyen képzeletbeli lista, egyre inkább hajlamosak vagyunk hibázni vagy elfeledni róla dolgokat. De vajon miért ilyen kicsi a táblánk?

A felidézés modellezése
Mikhail Rabinovich, a Kalifornia Egyetem és Christian Bick, a göttingeni Max Planck Intézet kutatója egy matematikai modell segítségével mutatta be, hogyan sülnek ki a neuronok hálózatai egymás után, amikor néhány egymás utáni dolgot idézünk fel - például hogy merre kell továbbmennünk, illetve hogyan hangzott egy mondat vagy hogyan követik egymást egy telefonszám számjegyei.

Egy mondatot hallva, minden szó elhangzásakor kisül néhány agysejtünk, más agysejtek pedig gátlódnak. Ez akadályozza meg, hogy össze-vissza mondjuk ki a mondatot alkotó szavakat. A kutatók modelljében minden egyes hálózat kisülését egy pont jelképezi. Ahogyan az egyes szavakhoz tartozó neuronhálózatok kisülnek, az ingerület az agy egyik részéről a másikra terjed át. Tulajdonképpen olyan ez, mintha a szavak lyukkártyát hoznának létre az agyban.

Ha visszaidézzük a mondatot, az agy ezeket a terjedési utakat követi pontról pontra, így reprodukálva a szöveget. Ahogyan egy mondat vagy egy számsorozat egyre hosszabbá válik, a kisülő hálózat számára hatványozottan nehezebb lesz a többi hálózat gátlása, így a terjedési útvonalak gyengülnek vagy akár meg is szűnnek.

Egy hét elemből álló sorozat felidézése tizenötször annyi gátlást igényel, mint egy három elemből álló sorozaté. Tíz elemhez ötvenszer, húsz elemhez pedig többszázszor erősebb gátlásra van szükség, ez azonban biológiailag nem lehetséges.

A kivételt azok az autisták jelenthetik, akik gond nélkül jegyeznek meg nemcsak hét-nyolc, de több száz véletlenszerű elemet tartalmazó listákat mindössze egyetlen olvasásból. Ennek magyarázata az, hogy az autisták agyában a terjedési útvonalak sokkal erősebbek lehetnek, mint az átlagember esetében.

Fénykép az agyban

A fotografikus vagy eidetikus memória lehetővé teszi, hogy az érintettek képeket, hangokat vagy tárgyakat extrém pontossággal idézzenek fel. Erre a képességre rendszerint már gyermekkorban fény derül autizmus és más rokon betegségek, páldául az Asperger-szindróma esetén is. Számos hírességről állították eddig, hogy fotografikus memóriával rendelkezett, többek között a zeneszerző Mozartról, a XIX. századi német zongoraművészről, Hans von Bülowról, a feltaláló Nikola Tesláról és az egykori amerikai elnök Theodore Rooseveltről is, azonban egyikük esetében sem sikerült kétség nélkül bizonyítani, hogy valóban birtokában volt ez a különleges adottság.