Megtévesztő testtömegindex

A különféle egészséges életmódot hirdető reklámkampányok szinte már fetisizálják a BMI-t, azaz a testtömegindexet, mint az elhízás fokmérőjét. Valójában azonban egy egyszerű mérőszalagos mérés sokkal hasznosabb lehet, mint a BMI. 

Nagy-Britanniában nem régiben tartották a Nemzeti Elhízás Hetét a program keretében a gyógyszerészek országszerte felajánlják a patikába betérőknek, hogy megmérik a testmagasságukat és a tömegüket. Az akció célja, hogy felhívják az emberek figyelmét a BMI-re. Ezek után pedig szinte forgatókönyvszerűen rohannak a magas BMI értékkel rendelkezők a pulthoz a különböző fogyókúrás pirulákért és elixírekért, közben a gyógyszerészek nem is gondolnak arra, hogy félrevezetik a vevőiket, hiszen csupán egy matematikai számítás alapján ítélik meg, hogy tényleg szükségük van-e fogyókúrára vagy sem. Ez azonban még a kisebbik gond, az már sokkal nagyobb problémát jelent, hogy a legtöbb ilyen termék (fogyókúrás) nem esett át semmilyen tudományos teszten, így hatékonyságuk sem bizonyított. Elképzelhető viszont, hogy a fogyasztószereknek hamarosan bealkonyul: nemsokára a gyártóknak igazolni kell hatásosságukat vagy el kell tüntetni őket a polcokról.

Az akció kapcsán egy neves brit gyógyszerész elmondta, nem kételkedik abban, hogy a gyógyszerész szakmának cselekednie kell a fogyókúrás és súlytartó készítményekkel kapcsolatban. Ha valaki besétál egy gyógyszertárba és kéri, hogy számolják ki a BMI-jét, majd kér valami "fogyitablettát", megkapja - valójában azonban szakemberre lenne szüksége nemcsak annak megállapításához, hogy valóban profitálna-e egy fogyókúrából, de ahhoz is, hogy figyelmeztessék: a készítmények megvásárlásával csak a pénztárcánk lesz könnyebb, mi magunk nem.

A BMI és a fogyókúra-mánia

A XIX. században a belga tudós, Alphonse Quetelet által kitalált, egykor érdekességnek minősülő BMI furcsamód központi szerepet játszik ez elhízásról és a túlsúlyról szóló vitákban. Évekkel ezelőtt egy szakértőkből álló csoport elindította az "Ismerd meg a BMI-det" kampányt, amely a kilencvenes években gyorsan el is terjedt Amerikában. Mint minden amerikai divatot, ezt is gyorsan átvette Európa, de a fogyipiac virágkora akkor jött el, amikor a marketingesek felfedezték, hogy ha azt mondják, a kígyóolaj vagy bármilyen másik csodaszernek hitt anyag elősegíti a fogyást, az emberek szívesen fizetik majd ki érte meglehetősen borsos árat és saját magukat okolják majd, ha nem sikerül lefogyniuk. A legérdekesebb tényező az, hogy az úgynevezett placebó-hatásnak köszönhetően (azaz ha hatásosnak gondolunk egy teljesen hatástalan készítményt) no meg persze az étrendi váltás és a testmozgás hatására sokan valóban lefogynak, ők a kígyóolajat hatásosnak gondolják - de ugyanígy kardoskodnának a birkafaggyú mellett is, ha éppen az lenne "tuti" fogyókúrás szernek kikiáltva.

A BMI-vel kapcsolatos egyik gond az, hogy nem elég ismerni saját BMI-nket, jelentőségét is tudnunk kell. Ez nem egy olyan egyszerű szám, mint mondjuk egy sebességkorlátozás az úton: az, hogy valaki a megengedett sebesség alatt hajt, nem jelenti azt, hogy a szalagkorlátnak nekimenve nem szerez be néhány zúzódást.

A 30-as BMI-t kényelmi okokból tekintik az elhízás határnak, mivel így könnyebb meghatározni, ki túlsúlyos és ki elhízott. Quetelet ugyanakkor statisztikai célokra találta ki a BMI-t, és hosszú idő telt el addig, ameddig a testtömegindexet más célokra is elkezdték felhasználni. Több, mint fél évszázadon keresztül a biztosítótársaságok saját súly- és magasságtáblázataikat használták annak kiszámítására, mennyi profitot tudnak termelni az életbiztosításokból. Minél kövérebb valaki, annál hamarabb hal meg - és annál hamarabb kell a cégnek fizetnie. A nyugdíjbiztosítóknál ez pont fordítva működik, azaz a kövérebb emberek számára kevesebb nyugdíjat kell kifizetni korai haláluk miatt.

Mégsem a biztosítási matematikusok voltak azok,bár ők is közel álltak hozzá, hanem a WHO tanácsadó csoportja, akik 1995-ben elhatározták, hogy a 25-ös BMI érték lesz a kritikus a túlsúly szempontjából, ezt antropometriai, azaz az emberek méreteivel foglalkozó jelentések is alátámasztották. Korábban nem volt egységes érték, minden ország és népcsoport máshogyan készítette el az elhízásra vonatkozó statisztikákat, így az összehasonlítás rendkívül nehéz volt. A tudósok ezért a szép kerek 25-ös értékhez rendelték a "kerekség" határát, a szintén kerek 30-hoz pedig az elhízásét.

A BMI nemcsak az elhízásról szól. A túl alacsony BMI is azt jelzi, hogy valami nincs rendben, a 18,5-es alsó határt úgy választották meg, hogy az ez alatti érték komoly kockázatot jelent az egészségre nézve - de ebben már nem olyan egységes a nemzetközi orvostársadalom. Nem tudni például, vajon a britek miért tekintik a 20-as értéket alsó határnak, mivel a 19-es BMI-jű egészséges embereknek semmi okuk az aggodalomra.

A megfelelő tartományban elhelyezkedő BMI érték még korántsem jelenti azt, hogy adott illető megnyugodhat. A 23-as BMI esetén is felléphetnek problémák, ugyanis úgy tűnik, egészségünk szempontjából sokkal fontosabb a testzsír egész testtömeghez viszonyított aránya, mint a BMI.

Derékkörfogat és testzsír

Néha nem vesszük észre, hogy lehetne a dolgokat egyszerűbben is csinálni. Évekkel ezelőtt a skót diétaguru, Mike Lean professzor előállt egy olyan módszerrel, amellyel viszonylag egyszerűen és pontosan becsülhető a kockázat: meg kell mérni a derékkörfogatot. Ismét egy dolog, amit a BMI nem mutat meg! A deréktájra rakódó zsír viszont nem véletlenül érdemelte ki a "gyilkos zsírszövet" elnevezést, ugyanis ez emeli meg legjobban a különböző betegségek kockázatot. Egy 2007-es brit elemzés szerint a 102 cm-nél nagyobb derékbőséggel rendelkező férfiak aránya az 1993-as 20 százalékról 33 százalékra emelkedett, miközben a nőknél a 88 cm-es határt átlépők aránya 26-ról 41 százalékra nőtt. Valójában ezek a számok (33 illetve 41 százalék) mutatják meg az elhízás valódi arányait, a helyzet sokkal rosszabb, mint amit sok orvos valaha is feltételezett.

Így a BMI kiszámítása után a karcsúak megnyugodhatnak. Ha férfiként 94, nőként 80 cm alatti a derékbőségünk, akkor a testtömegindex 30-ig nem jelent fokozottabb egészségügyi kockázatot. Sajnos azonban ebbe a kategóriába nem sokan esnek. Ha valakinek ugyan 25 alatti a BMI-je, derékbősége azonban nagyobb, a WHO szakértői szerint szintén nem kell emelkedett rizikóval számoljon. A legtöbben azonban nem sétálhatunk ki úgy a háziorvosi rendelőből vagy a patikából, hogy ne ráncoljuk aggódva a homlokunkat vagy ne érezzük nadrágunkat vagy szoknyánkat derékban hirtelen nagyon szűknek.