Igazoltan egy életre kihat az újszülöttet ért stressz

Egérkísérletekkel német kutatók megállapították, hogy az élet korai szakaszában elszenvedett traumák többek között genetikai jellegű változást okoznak, ami a későbbi viselkedésre is hatással van - adta hírül a Nature Neuroscience című szaklap.

A kutatók tíz napon át három órára elválasztották az egérkölyköket anyjuktól, majd egész életükön át nyomon követték viselkedésüket. Az életük korai szakaszában magukra hagyott állatok halálukig nehezebben birkóztak meg a stresszes helyzetekkel - derült ki a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézet munkatársainak vizsgálatából.

A stessz átírta a géneket

Christopher Murgatroyd kutatásvezető a német sajtónak a jelenséget epigenetikus hatással magyarázta. Az epigenom a gének működését, ki- és bekapcsolását szabályozó hálózat, amelyet befolyásolnak a környezeti hatások.

"Kétlépcsős mechanizmusról van szó" - mondta Murgatroyd. A magukra hagyott egérkölykök több stresszhormont termeltek, ettől a vazopresszin nevű hormont kódoló génjük működése megváltozott, és a későbbiekben is nagyobb mennyiségben állította elő ezt a specifikus stresszhormont.

Több stresszhormon, gyakoribb viselkedési zavar

A kutatók megállapították, hogy a kísérleti egereknél életük során megfigyelt viselkedési zavarok, valamint a gyengébb memória hátterében a vazopresszin áll. Amikor a felnőtt egereknek a hormon hatásait gátló szert adtak, viselkedésük normálissá vált.

A szakemberek úgy vélik, hogy a kora gyerekkori traumák az embernél is nyomot hagynak az epigenomon, olyan pszichiátriai problémákat okozva felnőtt korban, mint a depresszió.