Az olasz törvényszék még 2007-ben szabott ki 9 év 2 hónap börtönt egy Abdelmalek Bayout nevű férfira, miután beismerte, hogy leszúrt egy embert, aki belehalt sérüléseibe. Múlt héten a Pier Valerio Reinotti trieszti bíró hozta meg a döntést, amelynek értelmében az elítélt egy évvel korábban szabadulhat. Az eset nagy vihart kavart a genetika és a viselkedés (behaviorális hatások) szakértőinek körében, felvetve a kérdést: vajon, jogos védekezésnek tekinthető, ha valaki génjei összetételére hivatkozik egy hasonló helyzetben?
Nita Farahany, a nashville-i Vanderbilt University jogi ügyekkel foglalkozó kutatója szerint az egyes emberek génállománya nem tekinthető enyhítő körülménynek a bíróságon. A szakértő szerint a gének ugyanis legfeljebb irányokat határozhatnak meg, azonban arra nem adnak választ, hogy valaki miért követ el egy-egy konkrét bűncselekményt. "A gének vizsgálatából nem fogjuk kideríteni, hogy miért történt meg egy ilyen eset, a büntetőperek pedig éppen az ilyen kérdések megválaszolására törekszenek" - tette hozzá Farahany.
Az eset rávilágít a genetikai információk felhasználásának kétélű természetére: míg egyes ügyekben jellemzően a vád képviselői nyúlnak a DNS-vizsgálat módszereihez, Bayout esetében az eljáró bíró úgy ítélte meg, hogy az elítélt genetikai adottságai enyhítik az általa elkövetett bűncselekmény súlyosságát.
"A különböző családfa-vizsgálatok és ikrek bevonásával készült tanulmányok alátámasztják az öröklött gének, a környezeti hatások és az erőszakos cselekmények kapcsolatát" - fejtette ki Terrie Moffitt, a londoni King's College genetikusa. "Ez azonban nem csökkenti az egyén felelősségét saját cselekedetit illetően."