Anyanyelvük szerint sírnak a csecsemők

A francia kisbabák már életük első napjaitól kezdve máshogy sírnak, mint a németek - legalábbis ezt mutatta ki a Max Planck Egyetem, a Würzburgi Egyetem, valamint a párizsi Ecole Normale közös tanulmánya.  

Ebben a tanulmányban a tudósok összehasonlították 30 francia és 30 német újszülött hangfelvételen rögzített sírását. A kicsik 2-5 naposak voltak. Míg a francia kisbabák emelkedő tónussal sírtak, addig a németek süllyedő intonációval. Ennek az oka feltételezhetően a két nyelv intonációs mintáinak eltérése, melyet már magzatként, az anyaméhben is hallanak a kicsik, és később reprodukálnak.

A terhesség harmadik harmadában a magzat már aktívan figyel, és sok mindent meghall a külvilág zajaiból. "A hallás az első érzékelési rendszer, amely kifejlődik." - mondta Angela Friederici, a Max Planck Intézet munkatársa. A kicsihez azonban torzítva,a magzatvizen keresztül jutnek el a hangok, ezért elsődlegesen a dallamot és az intonációt veszik át az adott nyelvből. Egy korábbi munka során Friederici professzor csoportja bizonyítékot talált arra, hogy már a négy hónapos korra rögződnek az agyban a nyelv intonációs mintái.

Különösen nagy a különbség a német és a francia nyelv beszélt változata között. "A franciában nagyon sok esetben a szó végére esik a hangsúly, ezért a hanglejtés emelkedik, míg a németben leggyakrabban ennek pont az ellenkezője fordul elő." - magyarázta Friederici.
A német kisbabák általában hangosan és magas hangon indítják a sírást, majd ez egyre gyengül és mélyebb lesz. A franciák azonban egyre erősödő tónusban teszik mindezt. Az intonáció elemeire való ilyen érzékenység később talán segíti őket az anyanyelv elsajátításában, vélik a kutatók.

Egészen mostanáig nem tartották valószínűnek, hogy az anya által beszélt nyelv hatással van az újszülöttek sírására. Azt feltételezték, hogy a lélegzet nyomásának emelkedése és esése befolyásolja a sírás módját, ugyanúgy, mint a csimpánzbébik esetében. Ám a német és francia újszülött osztályokon összegyűjtött 20 órányi babasírás bebizonyította, hogy a feltételezés téves volt.

"Mikor a csecsemők megformálják az első szavaikat, már eleve ismerős dallammintákra építhetnek, így nem a nulláról kell indulniuk." - mondta a neuropszichológus. A tudósok elképzelése szerint ennek a viselkedésformának az evolúciós gyökerei messzebbre nyúlnak vissza az időben, mint a beszélt nyelv megjelenése. "A dallamminták utánzása évmilliók során alakult ki, és az anya-gyerek kötelékhez kapcsolódik." - mondta Friederici.