A hat leggyakoribb kérdés a meddőségről

Az elmúlt évtizedben megugrott a meddősséggel küzdő párok arány. Mi állhat a jelenség hátterében, és miből áll egy meddőségi vizsgálat?

Mikor indokolt a meddőségi kezelés megkezdése?

Ha rendszeres, fogamzásgátlástól mentes nemi élet ellenére egy év alatt nem jön létre terhesség.

Valóban gyakoribb napjainkban a meddőség előfordulása?

1980-ban még százalék körüli volt a meddőség aránya, manapság ez 10-15 százalék, tehát a válasz egyértelműen igen. De ma már szerencsére azt is elmondhatjuk, hogy a kezelt párok 90 százalékánál bekövetkezik a terhesség, a gyermekek 1-2 százaléka ma már a lombikprogramban születik.

Miért nőtt meg ugrásszerűen a meddő párok száma?

Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy napjainkban a gyermekvállalás időszaka egyre inkább kitolódik, 37 és 45 éves kor között pedig a fogamzóképesség mintegy a felére csökken.

A másik tényező a megváltozott életmód. Egyértelműen bizonyított, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a kábítószerek és az egészségtelen táplálkozás csökkenti a termékenységet.

A nikotin annál károsabb, minél fiatalabb korban kezd el valaki dohányozni.

A kábítószerek közül a kokain különösen csökkenti a hímivarsejtek életképességét, de a sokkal ártalmatlanabbnak gondolt marihuána is mindkét nem esetében jelentősen csökkenti a termékenységet.

Nemcsak az egyre gyakoribb elhízás, a cukorbetegség és a mozgásszegény életmód, de a túlzásba vitt fogyókúra, és az anorexia is oka lehet a meddőségnek.

A szexuális úton terjedő fertőzések, mint például a gonorrhea és a chlamydia, illetve a kismedencei gyulladások szintén növelik a meddőség veszélyét.

A környezeti tényezők - növényvédő szerek, szennyezett levegő...stb) sem elhanyagolhatóak a meddőség gyakoribbá válásában. Az egyes technikai eszközök, mint például a mobiltelefonok illetve a laptopok sugárhatásáról is sokat olvashatunk, bár ezeknek az ondósejtképződést csökkentő hatása tudományosan még teljes körűen nem bizonyított.

Többnyire melyik nem a "hibás" a meddősségben?

Az okokat tekintve nem állítható, hogy többször hibásak a nők vagy a férfiak, az arány közel 50-50 százalék. Mintegy 15 százalékban mindkét félnél találnak elváltozást a szakemberek. Nagy általánosságban elmondható, hogy a meddőségek 25 százaléka a hormonális illetve peteérési rendellenességre vezethető vissza. 25 százalékban andrológiai, 20 százalékban petevezetéket érintő a probléma, további 20 százalékban pedig egyéb okok állnak fenn. 10 százalékra tehető azon esetek száma, amelyek a nem tisztázott, megmagyarázhatatlan csoportba kerülnek.

Mennyire gyakori a pszichés eredetű meddőség?

A pszichés eredetű meddőséget csak a pár körültekintő kivizsgálása után, a negatív leletek birtokában vetik fel a szakemberek.

A meddőségi központokban nem egyszer előfordul, hogy a páciensek nagy lelkesedéssel vágnak bele a különféle programokba, a protokollokat azonban hosszabb-rövidebb idő után félbeszakítják, majd másik helyen ismét jelentkeznek.

Időnként az is előfordul, hogy ha orvosi beavatkozás mellett bekövetkezik a "kívánt" terhesség, végül a pár megszakíttatja azt.

Az ilyen párkapcsolatokban a nő általában érzelmi szinten értékeli sokra a férfit, szexuálisan viszont nem tartja partnernek. Ezek a párok nem szerelmi életet élnek, hanem fogamzási programot valósítanak meg.

Nem ritka az sem,, hogy sikeres lombikprogramot, illetve örökbefogadást követően spontán születik a kistestvér. Ilyenkor is a pszichés teher a legvalószínűbb oka a korábbi meddőségnek.

Melyek a meddőségi vizsgálat első lépései?

A nőgyógyászati vizsgálatot követően ellenőrizni kell a hormonrendszer működését illetve a petesejtérést. Ez után jön a petevezeték átjárhatóságának illetve az esetleges immunológiai összeférhetetlenségnek a vizsgálata. A férfinak közben a hímivarsejt-vizsgálaton kell átesnie. A vizsgálatokat érdemes a pár mindkét tagjánál egy időben elkezdeni.

Lőrincz Ildikó

A cikk megírásában Dr. Skriba Eszter, a Szent János Kórház Budai Meddőségi Központjának orvosa volt a segítségünkre.