A veszettség vírusát olyan veszélyesnek tartják mint az AIDS- ét

Vágólapra másolva!
Indiában és Kínában halnak meg a legtöbben veszettségben - derül ki az Egészségügyi Világszervezet héten kiadott jelentéséből. E közben itthon egy, a Fővárosi Állatkertben ismeretlen személy által leadott denevérről kiderült, hogy veszett volt. Vajon Magyarországon reális veszélyt jelent-e ez a halálos kimenetelű fertőzés?
Vágólapra másolva!

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente több mint 55 000 ember hal meg a főként állati harapással terjedő veszettségtől, és a halálesetek 95 százaléka Ázsiában vagy Afrikában következik be. A legmagasabb a halálozási statisztika Indiában és Kínában.

A Veszettség Világnapján, hétfőn kiadott jelentés szerint a veszettség az első három legveszélyesebb fertőző betegség közé tartozik Kínában, évenként átlagosan 2400 ember hal meg benne. A másik két, magas halálozási aránnyal járó fertőző betegség az AIDS és a tuberkulózis.

Itthon a fővárosi állatkertben denevért leadó személyt keresik!

Szeptember közepén egy ismeretlen személy egy műanyag dobozban adott le egy denevért a Fővárosi Állatkertben. Az állat később elpusztult, a vizsgálat megállapította, hogy kimúlását veszettség okozta - adta hírül az ÁNTSZ.

Mivel a veszettség halálos kimenetelű és mai ismereteink szerint gyógyíthatatlan betegség, mely azonban védőoltással megelőzhető, ezért az ÁNTSZ kéri a denevért leadó ismeretlen személyt, hogy haladéktalanul jelentkezzen vagy az ÁNTSZ Budapest XIV.-XVI. kerületi Intézetének járványügyi csoportjánál (1148 Budapest, Bánki Donát park 12/f. Telefonszám: 363-0827, 383-0514, 407-0964), vagy a lakóhelye szerint illetékes kistérségi intézetben.

Magyarországon főleg a rókák veszettek

A veszettség vírusát Pasteur 1881-ben ismerte fel. Ő hozta létre a fertőzés elleni oltóanyagot is 1885-ben. A betegség tehát vírusos, kórokozója a Rhabdovirus családba tartozó Lyssavirus. A XX. század elejéig Európában főleg a települési veszettség volt ismeretes, melyet főként a kóborló ebek terjesztettek. Hazánkban a 30-as években bevezetett szigorú ebrendtartás és kötelező védőoltás eredményeként az évtized végére az ország (a világon elsőként) megszabadult a veszettségtől.

1939-ben Lengyelország északi vidékeiről rókák által terjesztett erdei veszettségi járvány indult el, mely fokozatosan átterjedt egész Európára. Magyarországon 1954 óta jelent meg a vírus, majd 1967-től a Dunántúlt is elérte. A fertőzés tehát nálunk elsősorban a rókaállományt érinti. Érdekes tény, hogy Dél-Amerikában a vérszívó denevérek felelősek a legtöbb fertőzésért. Magyarországon szerencsére emberi megbetegedés alig történik, évi 0-3 esetről beszélhetünk.

A veszettséget minden melegvérű állat és az ember is elkaphatja és terjesztheti. Leggyakrabban harapás útján, illetve nyállal terjes. A sebbe, nyálkahártsára kerülő vírusok elszaporodnak és az idegrendszert támadják meg.

A tünetek kialakulása előtt 5 nappal a fertőzött állat nyálában már jelen lehet a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a betegséget. A harapást, fertőzést követően hosszabb-rövidebb lappangási idő következik. Bár Magyarországon a rókaállomány fertőzött, a legtöbb emberi megbetegedést a macskák terjesztik

A tünetek megjelenése kutyáknál

A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. A nyugvó stádium után következik a dühöngésig fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat széttépi, a háziállat kitörni, szökni próbál.

Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek biztossá teszik a diagnózist. A beteg állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik és a légzőizmok bénulása miatt rövidesen elpusztul.

A fent leírt viselkedésmód azonban csak egy a több lehetőség közül. A veszettségben alapvető, hogy a beteg állat viselkedése, "személyisége" megváltozik, a szelíd agresszívvá válik, a vadabb barátságossá. Az embertől ösztönösen óvakodó vadállatok, rókák, őzek, ha veszetté válnak, bevárhatják az embert, hagyhatják magukat megsimogatni. Aki ilyen reakciót tapasztal, semmiképp se simogassa meg az állatot!

Az ember tehát a veszett állatok nyálával fertőződhet, legtöbbször harapás útján, de nyalogatás, sőt karmolás is terjesztheti a kórt, illetve veszettségben elhullott állatok bőrének lenyúzása, szerveik feldolgozása is. Az állatok egymás közt harapással, veszett állat vizeletének, székletének vagy tetemének közvetítésével fertőződnek.

Emberi tünetek

A lappangási idő ember esetében 2-16 hét, a vírus bejutási helye és a központi idegrendszer távolságának megfelelően. A betegségnek négy stádiuma különböztethető meg:

  • A bevezető szak 2-4 napig tart, étvágytalanság, émelygés, hányás, fejfájás és láz jellemzi.

  • A szenzoros (érzékelési) szakaszban viszketés, zsibbadás, égő érzés vagy érzészavar jelentkezik a vírus behatolásának területén.

  • Az izgalmi szakasz fokozott könnyelválasztással, pupillatágulattal és nyáladzással kezdődik. Jellemző a nyelőizmok görcse, amelyet már a víz meglátása vagy elképzelése is kivált. A betegnél ún. hidrofóbia alakul ki, miközben folyamatosan szomjas. Később hallucinációk és testszerte izomgörcsök lépnek fel.

  • Az utolsó rövid szakasz a bénulás stádiuma. Ennek során az egész test izomzatában bénulások alakulnak ki, a halált a légzőizmok görcse okozza.

Mi a teendő?

Ha csak felmerül a veszettséggel való fertőződés gyanúja, azonnal orvoshoz kell fordulni. A körzetileg illetékes hatósági állatorvosnál is be kell jelenteni az esetet. Ha az állat, akitől a harapás származik befogható, a hatósági orvosnak kötelessége boncolást végeznie rajta, mivel a veszettség egyértelműen csak az agyból mutatható ki. Ha a fertőzés forrása (a harapó kutya vagy egyéb állat) az eset után elmenekült, a védőoltás-sorozatot haladéktalanul meg kell kezdeni. A veszettség ugyan csak a fertőzöttek 20 százalékánál alakul ki, ha létrejön, garantáltan halálos kimenetelű betegség.