Szúrni vagy nem szúrni?

A magyar oltási rend markánsan eltér az unióstól, de a hazai közvéleményt ez a kérdés nem nagyon foglalkoztatja. A H1N1 világjárvány kapcsán azonban megint felmerült a kérdés: hány oltásra van szüksége az európai embernek, hogy biztonságban érezhesse magát, és mi a helyzet Magyarországon? 

Az Európai Unióban alapvetően kétféle oltási rendszert alkalmaznak. Az úgynevezett ajánlott oltási rendszer a járványügyi szervezetek által felállított oltási naptár alapján a gyermekorvos és a szülő bizalmi konszenzusára alapozza a védőoltások alkalmazását. Ez a megoldás jellemző Németországban, Angliában, Svédországban, Svájcban, Kanadában, valamint egyre több USA-tagállamban.

A másik uniós alternatíva a vegyes oltási rend, mely csak részben enged teret a szülő-orvos kapcsolatból kialakuló egyéni döntéseknek. Itt sincs azonban szó kötelező oltásokról, de a védettség feltételül szabható a gyermeknek az oktatási intézménybe, közösségbe való felvételekor. Erre a rendszerre voksol Franciaország, Ausztria, Olaszország és a Benelux-államok.

Csak a magyar tud igazán oltatni!

Miközben Nyugat-Európában egyre több tanulmány jelenik meg a védőoltások lehetséges szövődményeivel kapcsolatban (gyerekkori egyes típusú cukorbetegség, allergiák, autizmus... stb), a hazai szigorú oltási rendben biztosan nem várható változás. Sőt, Ludwig Endre infektológus, a Szent László Kórház tudományos igazgatója egyenesen úgy véli: "Mi magyarok kevés dolgot csinálunk jól, de az oltási rendszert, azt igen."

Dr. Ócsai Lajos, az ÁNTSZ járványügyi főosztályának vezetője még azt is hozzáteszi, hogy ha valamiben megvalósul a társadalmi egyenlőség Magyarországon, az épp az oltási rend, hisz szegény és gazdag ugyanazt az oltóanyagot kapja. A szakember azt is kiemeli, hogy világviszonylatban az szintén egyedülálló, hogy egy 1976-os törvény értelmében az állam a mai napig garanciát vállal a különféle oltóanyagokra, így ha valaki igazoltan az oltástól szenved egészségkárosodást, az állam kárpótlást fizet.

A hazai szigorú kötelező oltási rend gyökerei a múlt rendszerbe nyúlnak vissza: a szocialista érában a lakosság körében kifejezetten bizalmat ébresztett, hogy az állam megfelelően gondoskodik a védettségükről - mondta el dr. Kökény Mihály, a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke. A kötelező oltások viszonylag magas számán a rendszerváltás utáni kormányok sem kívántak változtatni - tette hozzá az elnök. - Ennek egyik oka az volt, hogy amikor a keleti blokkban néhány országában lazulni kezdett a járványügyi szabályozás, újra megjelentek bizonyos fertőzések. Ukrajnában például ismét terjedni kezdett a rubeola és a tbc. Másfelől sosem jelentkezett erős lakossági igény az oltásszám mérséklésére. Sőt, amikor tavaly önkéntes alapúvá vált a pneumococcus elleni védőoltás, kifejezetten sokan jelentkeztek a vakcináért. Ráadásul sem az unió, sem a WHO részéről nem érkezett jelzés, hogy Magyarországnak csökkentenie kellene a kötelező oltások számát.

Szemünk fénye, a gyermek

A hazai úgynevezett életkorhoz kötött kötelező védőoltási rendben bár elméletileg megtehető, hogy valaki nem oltatja be gyerekeit, magyar iskolába, óvodába azonban csak akkor veszik fel, ha az oltások szerepelnek a kiskönyvében.

10 éve a magyar gyermekek 14 éves korukig még csak 6 különféle betegség ellen kaptak 8 injekciós és 6 szájon át kapott vakcinát. Mára a 14. életévig kötelezően oltandó betegségek száma 11-re nőtt, ezen belül az oltások száma megduplázódott, 16-ra emelkedett. A 10 év alatt bekövetkező, majd 100%-os növekedésen túl sok gyermek részesül a szülők által fakultatívan választott védőoltásokban is, ilyenek például az FSME, a meningococcus A, C; a hepatitis A; a pneumococcus és az influenza elleni vakcinák.

Nyugaton nincs már BCG-oltás, nálunk marad

Bizonyos oltások fontosságát senki sem kérdőjelezi meg, ilyenek például a gyermekbénulás-, a diftéria- vagy a tetanuszvakcinák. Nyugaton azonban viták folynak már többek között a mumpsz, a rubeola-, a hepatitis B-, a haemophilus-, a meningococcus- vagy a pneumococcus-vakcinák alkalmazásának fontosságáról.

Bonyolítja a képet az is, hogy egyes oltásokról (ilyen például a tbc ellen alkalmazott BCG-vakcina) mára már bebizonyosodott, megelőző hatásuk bizonytalan, vagy egyáltalán nincs. A BCG-oltást nyugaton nem is alkalmazzák. A DPwT-vakcináról pedig kiderült, hogy nem várt mellékhatásokkal, komoly idegrendszeri szövődményekkel, halálesetekkel hozható összefüggésbe.

A HIB (Haemophilus influenzae B) és a HBV (hepatitis B vírus) elleni védőoltások kapcsán is folynak kutatásokat. Az előbbit a használata során szignifikánsan emelkedő gyermekkori inzulinfüggő cukorbetegség előfordulása, az utóbbit a HBV-oltások után gyakrabban előforduló idegrendszeri szövődmények jelentkezése miatt vizsgálják.

"A magyar rendszer hatékonyságát jól mutatják a nyugati statisztikákkal való összevetések. Nálunk például kanyarós eset utoljára 2001-ben fordult elő, Ausztriában tavaly is 400, Németországban pedig 800 feletti esetet regisztráltak, de említhetném Nagy-Britanniát is, ahol 2007-ben 13-an haltak meg a betegségben" - mondja az ÁNTSZ szakembere.

A hatóság idén két változást kezdeményezett az oltási rendben: egyrészt 11 éves korban már nem csak diftéria és tetanusz, hanem szamárköhögés ellen is oltanak, másrészt a hepatitis B-oltást a 14 éves kor helyett már 13 éves kortól adják. Mivel ez utóbbi betegség nemi úton terjed, hosszú távon nem biztos, hogy a 13 éves életkor biztonságot jelent, így várhatóan ez az oltás bekerül majd a kora gyerekkorban adott oltások közé.