Leküzdhetetlen étvágy - a bulímia

Vágólapra másolva!
A legtöbben szívesen vigasztaljuk magunkat jó falatokkal, finom édességgel. És mivel a kínálat igen nagy, nem csoda, hogy a mértéktartásra egyre kevesebben képesek. A bulímia, a rohamszerű ételfogyasztás, majd a gyomortartalomtól való megszabadulás különös szokása - a pszichológus szemével.
Vágólapra másolva!

A rohamszerű ételfogyasztás, majd a gyomortartalomtól való megszabadulás különös szokását az 1970-es évek végén írták le először betegség gyanánt. Ez a táplálkozási zavar - ahogyan a kóros soványság, az anorexia is - elsősorban fiatal nők körében fordul elő. Közismerten bulímiás volt a tíz éve balesetben elhunyt Diana hercegnő is.

Az étkezési problémák eredendő oka már az ősember barlangjában is jelen volt, de csak a modern világban okoz valóban súlyos gondokat: az ember bonyolult viszonyban van a saját szükségleteivel. Pszichológiai nyelven fogalmazva: az emberi motivációs rendszer összetett. Ez azt jelenti, hogy az elemi szükségletek kielégítése, mint például az evés, távolról sem csupán a szükséges kalóriabevitelt szolgálja. Az ízletes étel öröm és élvezet, mégpedig - legalábbis a bőség feltételei között - a legkönnyebben megszerezhető élvezetek egyike. A fő- és a kísérő motívum - az éhség csillapítása és az önjutalmazás - elválik egymástól és önálló életre kel.

A fogyasztói kultúra egyébként sem nevel önuralomra, ellenkezőleg: leszoktat arról, hogy uralkodni próbáljunk kitörő vágyainkon. Színes, habos ételreklámok, a látványsütödék illata hívogat mindannyiunkat, és gyakran nem is tudunk ellenállni, pedig az íz gyakran silány, a sok kalória pedig felesleges. A fejlett országokban élőknek mintegy harmada küzd étkezési zavarokkal, a fiatalok között pedig minden második.

Bűntudat falás közben

A bulímiások ellenálló képessége különösen gyenge: alkalmanként - hetente többször - hatalmas adagokat esznek. A felfokozott étvágy gyakran a fogyás érdekében való koplalás következménye. Kialakul a bulímiás ciklus, amelynek kezdetén a beteg koplal, majd kiéhezve rengeteget eszik. Előfordul, hogy előre megtervezetten felhalmozza az "anyagot", általában olyan zsíros vagy magas szénhidráttartalmú ételeket, amelyeket egyébként megtagadna magától. A falási epizód során a rohamevők normális adagjuk sokszorosát képesek megenni. Miközben esznek - általában élvezet nélkül magukba tömve az ételt - rettegnek a súlygyarapodástól, szorongást és bűntudatot éreznek.

A bulímia jellemző tüneteként rendszeresen mesterségesen igyekeznek a már megevett ételtől szabadulni. Öklendeznek, ujjukkal ingerlik a nyelőcsövüket, amíg fel nem fordul a gyomruk. Mások durva vizelet- és hashajtó szerekkel próbálnak az elfogyasztott enni- és innivalóktól szabadulni. Az sem ritkaság, hogy a bulímiás embertelen és kényszeresen űzött testedzéssel is igyekeznek a kalóriáktól szabadulni.

A bulímia következményei a szervezetben

A bulímia kényszeres jellegű kórforma: a betegségben szenvedők tudatát szinte eluralja az evésen és következményein való gondolkodás. A bulímiások az esetek többségében nem túlsúlyosak, de nem is feltétlenül soványak, bár előfordul, hogy az anorexia és a bulímia váltja egymást. A mértéktartás képességének hiánya, a kontrollvesztés más helyzetekben is jellemezheti a bulímiást, például drogokkal vagy alkohollal kapcsolatban. Megfigyelhető a testséma torzulása, az önértékelés zavara.

Bár a bulímia kevésbé veszélyes és inkább kezelhető, mint az anorexia, megvannak a maga kockázatai. A táplálkozás természetellenes működésre késztetett szervei megbetegszenek. A nyelőcső megsérül az erőszakos ingerléstől, a gyakori hányás következtében a szájba kerülő gyomorsav kikezdi a fogak zománcát. A hányás vagy a mesterségesen előidézett hasmenés felborítja a szervezet érzékeny só-vízháztartását, ennek pedig kiszáradás és vesekárosodás lehet a következménye. Kialakulhat bélrenyheség, ami megakadályozza az anyagcsere normális alakulását. A létfontosságú ionok hiánya súlyos esetekben a szívműködést is veszélyeztetheti.

A kockázat már gyermekkorban nő

A bulímiában szenvedők családtagjai között többen vannak, akik evési problémákkal küzdenek. Egy, a közelmúltban végzett felmérés eredményei szerint nagyobb eséllyel alakul ki bulímiás zavar azoknál, akik már gyerekkorukban elhíztak, vagyis a megfelelő étkezést meg sem tanulták. A bulímia kialakulásában ugyanakkor szerepet játszhat aktuális stressz, szexuális kudarc vagy túlzott megterhelés is.

A környezet gyakran nem vagy csak késve figyel fel a bulímiás egyénre. A bulímiások ugyanis gyakran rejtőzködnek, vigyáznak, nehogy lelepleződjenek. Pedig a bulímia megfelelő terápiával rendezhető. A leghatékonyabbnak az ún. kognitív viselkedésterápiát tartják, amely segít feldolgozni a problémát. Az evésroham elkerüléséhez nagymértékben hozzájárulhat egy egyszerű, józan szabály betartása is: a bulímiára hajlamosaknak ügyelniük kell, hogy ne éhezzenek meg túlságosan, és rendszeresen étkezzenek.

Vajda Zsuzsanna pszichológus