Csak túl élénk a gyerek, vagy hiperaktív?

Honnan lehet megállapítani, hogy a gyermek csak egyszerűen sajtkukac, vagy esetleg figyelemhiányos hiperaktivitásban szenved?

A figyelemhiányos hiperaktivitás (Attention Deficit Hyperactivity Disorder - ADHD) az egyik leggyakrabban előforduló idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyet a gyermek figyelemzavara, túlmozgása és impulzivitása jellemez. Az ilyen kisgyerek folyton izeg-mozog, közbeszól, "nem képes megülni a fenekén", kapkod. Természetesen időnként minden gyereknél előfordul ehhez hasonló viselkedés, és ez rendjén is van, a figyelemhiányos rendellenesség gyanúja csak akkor merül fel, ha a jellemző viselkedésformák többsége legalább hat hónapon keresztül folyamatosan megfigyelhető.

Honnan ismerhető fel a betegség?

A figyelemzavarra az alábbi viselkedésformák utalhatnak:

- nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben.
figyelmét nehéz tartósan lekötni.

- sokszor nem veszi észre, ha szólnak hozzá

- nem követi az utasításokat vagy nem hajtja végre az iskolai és egyéb feladatokat

- elkerüli vagy nem szereti, ellenáll az olyan feladatoknak, melyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek

- feledékeny, gyakran elveszíti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat

- külső ingerek könnyen elvonják figyelmét

A túlmozgékonyság jelei lehetnek az alábbiak:

- ülés közben babrál, fészkelődik, himbálózik, nem tud hosszan ülve maradni

- folyton mozgásban van, mintha felhúzták volna

- túl sokat beszél, túl hangos.

Végül az impulzivitás, szertelenség tünetei a következők:

- a kérdések végét meg sem várva már válaszol, nehezére esik kivárni a sorát

- gyakran félbeszakít másokat beszélgetés vagy játék közben.

Hogyan kezelhető?

Az ADHD kezelése összetett feladat, mely csak a gyermekkel foglalkozó szakemberek és a szülők együttműködésével hozhat eredményt. Enyhébb esetekben elegendő a szülő és a pedagógus felkészítése a gyermek sajátosságaihoz illeszkedő nevelési módszerekre, illetve viselkedésmódosító és szociális készségtréning a gyermekek számára. A figyelemhiányos gyermekek jelentős része egyéb pszichés és tanulási nehézségekkel is küszködik, így a terápia megtervezésénél ezeket is figyelembe kell venni. Leggyakoribb nehézség az, hogy gyakran az iskolai készségek zavara is fennáll, így a specifikus olvasási, írási, helyesírási nehézségeket is kezelni kell megfelelő pedagógiai-gyógypedagógiai módszerekkel.

Súlyosabb esetekben a gyermeknek pszichostimuláns gyógyszereket írnak fel. Ezek a szerek paradox módon a felnőtteket "felpörgetik", aktívabbá teszik, a gyerekeknél azonban ellentétes hatást váltanak ki, anélkül, hogy bódítanák, letompítanák gondolkodását. A pszichostimulánsok közül a gyógyszertárakban Ritalin néven forgalmazott tűnik a legbiztonságosabbnak, erre a gyerekek több mint 70 százaléka kedvezően reagál. Ha valakinél a pszichostimuláns-kezelés nem hatékony, általában antidepresszívumokat kap második választandó szerként.

Mi lesz később?

A gyógyszerrel kezelt súlyos állapotú és a "csak" viselkedésterápiában részesülő enyhébb állapotú gyerekeknél általában hónapokon belül javul az iskolai teljesítmény és magatartás. A korábban sokszor antiszociális magatartása miatt kiközösített gyerek kis szerencsével elkezd barátkozni, és a sikerek hatására az önbizalma is fejlődik.

A gyógyszeres kezelés során szerencsére nincs szükség a dózis növelésére, mivel a szervezet nem szokik hozzá a pszichostimulánsok hatásaihoz, és több évtizedes tapasztalatok igazolják, hogy a hosszan tartó gyógyszerszedés sem okoz negatív hatásokat. A legtöbb ADHD-s gyerek a serdülőkor folyamán "kinövi" a rendellenességet, amennyiben ez nem történik meg, általában ekkorra már kialakultak kompenzáló viselkedésformák, melyekkel a fiatal uralkodni tud viselkedésén. Az ADHD felnőttkorban ritka, bár előfordul.

A figyelemhiányos hiperaktív gyermekek sok nehézséget jelentenek szüleik, tanáraik, de mindenekelőtt önmaguk számára. Állapotuk mihamarabbi felismerése és kezelése a kulcs a kiegyensúlyozott, harmonikus iskolai évekhez és felnőttkorhoz.