Hogyan állapítható meg az apaság? Alternatív megoldások és a DNS-vizsgálat

Mi történik a DNS-vizsgálaton? Csak az apa vagy az anya DNS-ét is összehasonlítják a gyermekével?

Napjainkban az apasági tesztek közül messze a legpontosabb eredményt a DNS-vizsgálatok adják, nem árt azonban tisztázni, hogy a származás megállapításának nem ez az egyetlen, ma is alkalmazott módszere.

A pontatlanabb apasági vizsgálatok

Számos esetben már eleve kizáró erejű lehet a nemzőképesség vizsgálata, a vércsoport-analízis (vörösvértest-antigének és -enzimek meghatározása), egyéb öröklődő fehérjecsoport-tulajdonságok megállapítása, valamint az antropológiai vizsgálat. Ez utóbbi során a gyermek fizikai megjelenésének veleszületett morfológiai jegyeit (például az arc és a fej formája, a fülkagyló vagy az áll felépítése, a homloki és a tarkói hajhatár, vagy a bőr, a szem és a haj, illetve testszőrzet természetes színe) hasonlítják össze a szülőkével.

Az említett vizsgálati módszereknél messze pontosabb a genetikai (DNS és kromoszóma) vizsgálat. Ismert, hogy az emberi DNS-nek csupán néhány százalékát teszik ki a géneket kódoló szekvenciák, míg a megmaradó részt igen variábilis, nem kódoló szakaszok töltik ki, amelyek biológiai funkciója még ma sem teljesen tisztázott. Ezek a nem kódoló szakaszok számos, különböző hosszúságú ismétlődő szekvenciákat tartalmaznak.

Vérből és nyálból

A DNS-tesztek a nem kódoló DNS-szakaszok egyezőségét vizsgálják gyermek és szülők között. A teszthez a vérből vagy a nyálból szerzett szövetmintára van szükség, de szükség esetén bármilyen sejtmagot is tartalmazó szövet felhasználható, amelyből egy tisztítási eljárás segítségével ép DNS-t nyernek. Egy másik eljárással a DNS-t megsokszorosítják. Ezt követően ismert helyeken hasító enzimekkel feldarabolják a DNS-láncot, az így létrejött fragmentumokat pedig hosszuk alapján szétválasztják egymástól és jelzésekkel látják el. Tulajdonképpen egy DNS "ujjlenyomat" jön ily módon létre.

Miután a nem kódoló szakaszok az evolúció során bekövetkező mutációk következtében egyénenként nagyon különbözőek, az enzimek nem ugyanott hasítják a különböző személyektől származó DNS-mintákat. Ebből eredően két, egymással közeli rokonságban nem álló személynél igen eltérő hosszúságú DNS-darabok keletkeznek, míg a szoros rokonságban álló személyek (például egy gyermek és biológiai anyja vagy apja) között sok azonos hosszúságú fragmentum figyelhető meg (hiszen a gyermek génállományának felét az egyik szülőjétől örökölte).

A DNS-ujjlenyomat

A könnyebb elemezhetőség kedvéért a különböző személyek DNS ujjlenyomatát egy panelen jelenítik meg egymás mellett: a különböző fragmentumokat csíkok formájában jelölve.

Az apasági vizsgálat nemcsak az apa, hanem az anya DNS-ére is szükség lehet, különösen több apajelölt esetén, hiszen ez segít kizárni a kevésbé esélyes személyt. Végül a DNS-profil segítségével 99,99 százalék pontossággal erősíthető meg, vagy zárható ki, hogy a vizsgált személy a gyermek biológiai apja-e.