A Kaliforniai Egyetem kutatói, Emiliana Simon Thomas agykutató és Dacher Keltner pszichológus professzor elsőként határozta meg, hányféle variációja létezik az emberi mosolynak.
Énközpontú mosolygások:
A Duchenne-mosoly, ami őszinte vigyort jelent, amelyet a XIX. századi francia tudósról, Duchenne-ről neveztek el, aki egy bizonyos izomdisztrófia vizsgálatában ért el eredményeket.
Flörtölő, szégyenlős mosoly során az emberek általában a szemük sarkából tekintenek partnerükre és fejüket kissé oldalra döntik. A szórakozott mosoly akkor jön létre, amikor egy jó viccet hallunk, ilyenkor a mosollyal együtt a fejet hátravetjük.
Ezek a mosolytípusok - vélik a kutatás szerzői - ugyan közvetítenek információkat a többi ember számára is, de alapvetően énközpontú megnyilvánulások - ilyenkor a beszélgetőtársak, a többiek irányába az alapreakción túl általában nem következik semmilyen további lépés.
Szociálisan provokatív mosolygások:
A hatféle mosoly további három eleme viszont már a szociálisan proaktív mosolytípusok, amelyek olyan igényeket is közvetítenek, mint a szorosabb kapcsolat kialakítása - erre alkalmas a szerelmes mosoly, amelyben a mosolygás egy kicsit billentett fejtartással és nyugost tekintettel párosul.
Az érdeklődő mosoly során a párbeszéd folytatására buzdítjuk társainkat, amelyet a felvont szemöldökökkel együtt jelentkező mosoly jelez.
Valamint létezik még a kínos mosoly, ahol a tekintetet a padlóra szegezzük általában.