Való Világ a föld alatt: a chilei bányászok egymás torkának eshetnek

Az augusztus elején mintegy hétszáz méter mélyen rekedt 33 férfi túlélési esélyeit jelentősen növeli, hogy olyan vezetőjük akadt, akit társai feltétel, kritika nélkül elfogadnak. Enélkül valószínűleg sokesélyes lehetett volna, hogy a bánya gyomrában hogyan alakulnak a csoportdinamikai folyamatok. Ez esetben szerencse, hogy a bányászok szigorú hierarchiába szervezve végezték, végzik a munkájukat.

Kérdés persze, hogy a vezető, Urzua, végig, akár karácsonyig képes lesz e kézben tartani a folyamatokat, hiszen társaihoz hasonlóan neki is iszonyú fizikai és lelki kihívásokkal kell megküzdenie.

Szakértőnk, E. Tóbiás Sára arra hívta fel a figyelmet, hogy a kilátástalanság és a tehetetlenség érzése, valamint a bezártság és a szeretetteiktől való távollét eredményezhet olyan pánik közeli állapotot, amely a gyengébb idegrendszerrel rendelkező bányászoknál elindíthat olyan indulatkitöréseket, melyek végzetesek lehetnek. Az indulatok ilyen esetekben persze nem feltétlenül irányulnak a csoport többi tagja felé, előfordulhat, hogy önpusztításba torkollik.

Éppen ezért nagyon fontos a folyamatos kapcsolattartás a külvilággal, és a kijutás reményének fenntartása, hogy legyen egy erős fókusz, amely felé tartani lehet.

A beszámolók alapján úgy tűnik Urzua még tartja pozícióját, és erős kézzel irányítja a mélyben rekedt bányászokat, akik pontos napirend szerint élnek, munkát végeznek, valamint a bányalámpák segítségével még a nappal és az éjjel váltakozását is imitálják, hogy a biológiai ritmus fennmaradjon.

Kassai Tini