Odafigyeléssel kivédhető az öröklött depresszió

A kisbabák esetében a gondoskodó nevelés ellensúlyozhatja a depresszió családi halmozódását, derült ki egy örökbefogadott gyermekeken végzett vizsgálatból.

A Developmental Psychology folyóiratban közzétett tanulmány megállapította, hogy a depresszióban szenvedő anyák örökbeadott gyermekei sokkal hisztisebbek voltak, mint azok, akik családjában nem fordult elő a hangulati zavar - ez azonban csak akkor volt igaz, ha az örökbefogadó anya nem reagált a kicsik igényeire. A gondoskodó nevelés tehát ellensúlyozta a kisbabák öröklött tulajdonságait. "Az eredmények bizonyítják, hogy a fejlődés befolyásolható" - mondta el Misaki Natsuaki, a Kalifornia Egyetem pszichológusa, a tanulmány társszerzője.

Természet kontra nevelés

A tudósok előtt régóta ismert, hogy a depresszió részben örökletes, de az is befolyásolja a gyermekek érzelmi állapotát, hogy hogyan bánnak velük a szüleik. A természet (vagyis a gyermek génjei) és a nevelés (a környezet) közötti különbség meghatározása azonban nehéz, ha a szülő és a gyermekek között biológiai kapcsolat áll fenn. Ezért Natsuaki és munkatársai örökbefogadó családokat kezdtek vizsgálni, mert ez lehetővé teszi, hogy a géneket és a környezetet külön-külön vizsgálhassák.

A tanulmányban 281 család vett részt, amelyek apából, anyából és egy örökbefogadott gyermekből álltak, vizsgálták továbbá a gyermekek biológiai anyját is. Az örökbefogadó szülőket arról kérdezték, mennyire volt hisztis gyermekük, ez tükrözte a gyermek érzelmi feszültségét. Ezen felül kérdőíveket kellett kitölteniük a depressziós tüneteik súlyosságáról. Azt is feljegyezték, hogy a biológiai anya szenvedett-e depresszióban, majd megfigyelték, hogyan bánnak a szülők 9 hónapos gyermekükkel, ebből határozták meg, mennyire reagálnak gyermekük szükségleteire. A hisztisség mértékét 18 hónapos korban újból felmérték.

Törődő anyukák

Az örökbefogadó anyák közül a legsúlyosabb depressziós tünetekkel rendelkezőknél volt a legmagasabb a hisztis gyermekek aránya, állapították meg a kutatók. Ez azt mutatja, hogy a környezeti tényezők is hatással vannak a gyermek érzelmi fejlődésére. Ha a biológiai anya szenvedett depresszióban (vagyis a betegség családi halmozódást mutatott), a környezet is számított: ha az örökbefogadó anyák kevésbé reagáltak a gyermekekre, például nem dícsérték meg vagy vigasztalták őket, a kicsik hisztisebbé váltak. Ha azonban az örökbefogadó anyák reagáltak a kicsikre, azok nem lettek hisztisebbek, mint a genetikailag nem hajlamos gyermekek.

"A gyermekek örökölhetik a depresszióra való hajlamot" - magyarázta Natsuaki. "Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a gyermek érzelmi szükségleteire reagáló környezet esetén a hajlam nem fejlődik érzelmi feszültséggé."

Az apák gondoskodása hasonló hatással volt a kicsikre, ez azonban statisztikailag nem volt jelentős, valószínűleg amiatt, hogy a gyermekek jellemzően jóval kevesebb időt töltenek apjukkal, mint anyjukkal.

Matthew McGue, a Minnesotai Egyetem pszichológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban, elmondta, az eredmények ellentmondanak annak a korábbi tanulmánynak, mely szerint a depressziós örökbefogadó anyák tizenéves gyermekei gyakrabban válnak depresszióssá, mint az egészséges nevelőanyával rendelkező tinik.

Natsuaki azt reméli, az ehhez hasonló vizsgálatok feltárják majd, hogyan öröklődik a depresszió generációról generációra. "Ha megértjük, hogyan befolyásolja a kockázatot a genetika és a környezet együttvéve, hatékonyabb megelőző stratégiákat dolgozhatunk ki" - tette hozzá a kutató.