Megőrjít az open office?

Nyűgös vagy, ha túl közel állnak hozzád a villamoson? Vagy teljesen hidegen hagy a zsúfoltság? Sőt, kifejezetten akkor érzed magad elemedben, ha egyszerre százan nyüzsögnek körülötted? Mitől függ, hogy mennyire bírjuk a szociális stresszt?

"Az állatvilágból ismert, hogy bizonyos állatok, - rágcsálók, lemmingek -, ha túl sűrűn vannak, például egy szigeten, megőrülnek - és ez nem függ a rendelkezésükre álló táplálék mennyiségétől" - meséli dr. Fekete Sándor György, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának professzora. "Hiába van elegendő táplálékuk, ha túl sűrűn vannak, egymás agyára mennek, például tömegesen vetik bele magukat a vízbe."

A jelenség hátterében a stressz áll. Ha túl sokat izgatjuk egymást, stresszhormonok kezdenek termelődni a szervezetünkben. Ezzel párhuzamosan viszont leáll a nemi hormonok termelését serkentő hormonok, valamint a növekedési hormon termelődése. A természet parancsa tehát: ha stresszben vagyunk, ne nőjünk, és ne szaporodjunk.

Az arabok szeretik a közelséget, az amerikaiak nem

Hogy az emberek között mi számít zsúfoltságnak, mennyire bírjuk mások tartós közelségét, mennyire esik jól egy open office irodában tölteni a napjainkat, hogyan toleráljuk a tömeget a metróban, egyrészt kultúrafüggő, másrészt egyéni érzékenységtől, élettörténettől, többek között például a korai anya-gyermek kötődéstől függ.

"Az individualista nyugati kultúrákban sokkal nagyobb távolságot tartanak az emberek, mint a keletiekben. De ugyanilyen különbség megfigyelhető az észak-dél tengelyen is. Mi magyarok a térhasználatban, a távolságtartásban, az érintésekben, azaz a non-verbális kommunikációban mondhatjuk, hogy középen helyezkedünk el" - mondta el lapunknak dr. Nagy László, a pécsi egyetem pszichológiai intézetének egyetemi adjunktusa.

Edward T. Hall a hetvenes években Rejtett dimenziók című könyvében írja le azt az esetet, amikor egy amerikai zsidó barátja karácsonykor utazik Izraelbe. A reptéri váróterem teljesen kihalt, egymagában üldögél. Egyszer csak bejön a terembe egy arab, aki egyenesen mellette foglal helyett. A szerző azt állítja, hogy a kultúra ismeretében, ha elé teszik egy adott tér rajzát, előre megmondja, hogy a térbe lépő ember hova ül majd le.

Az introvertált szenved az egylégterű irodákban

A kultúra tehát belénk kódol egy bizonyos térhasználatot, de sok függ a személyiségjegyektől is. "Alapvetően temperamentumtól függ, hogy mennyire bírjuk jól a társas közelséget. Az extrovertált ember jobban viseli a zsúfoltságot, az introvertált kevésbé" - magyarázza dr. Nagy László. A különbségek ráadásul már csecsemőkorban megmutatkoznak: vannak gyerekek, akik kedvelik a nyüzsgést maguk körül, az érzékenyebb idegrendszerűek viszont sírósak lesznek tőle.

"Kijelenthetjük, hogy az introvertált ember idegrendszere érzékenyebb a körülményekre, míg az extrovertálté kevésbé. Mindkét típusú ember az ún. serkentettségi szintjét szeretné optimális szintre hozni - ehhez az extrovertáltnak több ingerre van szüksége, az introvertált viszont kevesebbel is beéri" - magyarázta a pszichológus.

A korai anya-gyerek viszony hatása

A személyiségpszichológián belül népszerű kutatási terület a korai anya-gyerek viszony. Mary Ainsworth, a kötődés elmélet egyik megalkotója kísérletében az amerikai Baltimore-ban nem hátrányos helyzetű, középosztálybeli családokban vizsgálta a gyermek-anya kapcsolatot.

A kutatási eredmények szerint a gyerekek kétharmada autonóm kötődési mintát mutatott, azaz igényelték a közelséget, de a szeparáció sem okozott problémát számukra.

Forrás: iStockphoto

Akadtak viszont ún. elkerülő gyerekek, akik nagyobb távolságot igényeltek. Mint kiderült, náluk az anya bár jelen volt csecsemőkorban, mégsem volt válaszkész, azaz a gyerek reakcióira adott válaszai nem voltak megfelelőek, vagy túl késve érkeztek. Ezek a gyerekek korán megtanulták az önállóságot, és később gyakoribb volt körükben a szociális fóbia, azaz a társas helyzetektől való rettegés: például bár otthon kitűnően tudták a leckét, az osztálytársak előtt viszont szorongtak, és gyengébben teljesítettek. Az ilyen típusú gyerekek illetve ilyen mintán szocializálódott felnőttek alapvetően egyedül tudnak teljesíteni, ha nézik őket, többet hibáznak.

Végül a harmadik csoportba az ún. elárasztott közelségű gyerekek tartoztak. Ők azok, akik kifejezetten igénylik a közelséget, ha nincs a közelükben senki, rosszul érzik magukat, szorongani kezdenek. Ők jellemzően inkább extrovertáltak, akik (amennyiben nem közdenek szociális fóbiával) könnyebben viselik például az egylégterű, nagy irodákat.

Ha nem optimális a stressz-szint, jönnek a betegségek

Személyiségfüggő tehát, hogy ki hogyan teljesít társas környezetben: az introvertáltak egyértelműen egyedül hatékonyabbak, az extrovertáltak teljesítményét viszont emeli a társak jelenléte.

"Az ideális az lenne, ha a munkakörülmények a munkavállaló személyiségéhez igazodnának" - mondja dr. Nagy László. Az, akit a zsúfoltság, a stressz lebénít, az egy kis irodában jobb teljesítményt tudna nyújtani. Az open office irodákat azoknak találták ki, akiket serkentenek a társak, akiknek lételemük a sok inger. "A lényeg, hogy mindenki az idegrendszerének optimális szintre jusson" - teszi hozzá a pszichológus.

"A kapitalista cégek nem foglalkoznak az egyéni érzékenységgel - ahogy mondani szokás, vagy megszoksz vagy megszöksz. A legrosszabbul azok járnak, akik egzisztenciális és egyéb okokból nem szöknek meg, de megszokni sem tudnak" - magyarázza a pécsi egyetemi adjunktus. Ők azok, akik a stressz szubjektív elemeit igyekeznek figyelmen kívül hagyni, a vegetatív, fiziológiai válaszokat azonban nem tudják elnyomni. Ekkor jönnek először a pszichoszomatikus betegségek, majd a valós elváltozások is: a gyomorfekély, a nyirokszervek sorvadása, amelyeknek pedig az immunválaszban lennének fontos szerepük.

Mindenkinek kell egy kis intimitás

És mi történik akkor, amikor a szociális stressz elviselhetetlenné válik? "John B. Calhoun amerikai ökológus, kutató pszichológus klasszikus kísérletében egy négy részre osztott, de csigalépcsőkkel átjárható, 50 állatra tervezett térbe nyolcvan patkányt helyezett el - mind a négy fakkba tíz nőstényt és tíz hímet" - meséli dr. Fekete Sándor György. Az állatok ételben, vízben illetve fészekrakáshoz szükséges eszközökben nem szenvedtek hiányt.

Egy hónap múlva döbbenetes változások történtek. A két legdominánsabb hím egy-egy fakkba 12-14 nőstényt gyűjtött maga köré, a patkányok ugyanis háremekben élnek, a többiek pedig a maradék kettőben szorongtak. Az összezsúfolódott állatok körében óriási volt az agresszió: ölték, csonkították egymást, sok nőstény felhagyott a fészekrakással és a kicsinyekről való gondoskodással, a születések száma csökkent, a homoszexualitás és a biszexualitás gyakoribbá vált.

"Calhoun kísérlete végén úgy fogalmazott: egyértelműen látszik, hogy embernek és állatnak is szüksége van rá, hogy időnként békén hagyják" - sommázta a kutatást az állatorvos professzor.