Evolúciós előnyben a szégyenlős emberek?

A szégyenlős emberek agya valószínűleg másképp dolgozza fel a körülöttük lévő világot, mint extrovertáltabb embertársaiké.

Az emberek 20%-a az úgynevezett SPS (szenzoros érzékelés túlérzékenysége) személyiségszerkezettel jön világra, amely rosszabb esetekben úgy jelentkezik, hogy az érintett személy erősen önkorlátozóvá, akár neurotikussá is válik. Ez a személyiségszerkezet a gyerekeknél már megfigyelhető. Az SPS-es gyerkek azok, akik társaik között, vagy új helyzetekben lassabban oldódnak, de végül azért mindig résztvevői lesznek az eseményeknek, vagy a játéknak, illetve, az ilyen gyerekeket gyakrabban kell szigorral rávenni valamilyen feladat elvégzésére, de könnyebben el is sírják magukat, tesznek fel szokatlan kérdéseket vagy mondanak ki különösen mély gondolatokat - állítják az új tanulmány szerzői, a New York-i Stony Brook Egyetem kutatói.

A tanulmányban összefoglaltak szerint azonban az ilyen személyiségszerkezetű egyének sokkal több figyelmet szentelnek a részleteknek és az agyuk bizonyos területein sokkal aktívabbak, mint embertársaik, amikor vizuális információkat dolgoznak fel. Jellemző rájuk, hogy inkább hosszabb időt szeretnek egy-egy döntés meghozatalára fordítani, jóval lelkiismeretesebbek és több időt igényelnek önmaguk számára is, hogy reflektáljanak saját élményeikre. De az ilyen emberek nagyon könnyen elunják a felszínes beszélgetéseket, és sokkal jobban zavarja őket a tömeg, illetve a zaj is, és a koffein is sokkal erősebben hat rájuk. Vagyis, az érzékenység szinte minden területen igaz az esetükben. A jelenlegi kutatás szerzői szerint az érzékszervi érzékenység a zajra, fájdalomra és koffeinre inkább mellékhatása a veleszületett részletesebb, elmélyültebb információ- és környezeti tényezők feldolgozását lehetővé tevő személyiségnek.

A kutatók, az általuk vizsgált 16 személyt először kérdőívek segítségével érzékeny, és nem érzékeny résztvevők csoportjaira osztották, majd azt kérték tőlük, hogy egy fotó részleteit hasonlítsák össze egy korábban látott felvétel részleteivel, vagyis, jelezzék, ha úgy látják, a képen megváltozott valami. Eközben a kutatók MRI képalkotó eljárással készítettek felvételeket a résztvevők agyműködéséről, vagyis arról, melyik agyterületük, mennyire aktív a folyamatban.

Az érzékenyebb személyek a finom részletekben különböző fotókat hosszabban vizsgálták, mint a nem érzékeny társaik, és a vizuális ingereket más ingerekkel társító agyi területeik jóval nagyobb aktivitást is mutattak az MRI felvételeken - ezek az agyterülete nem csak a látáshoz használatosak, hanem a beérkező ingerek összetettebb feldolgozására is szolgálnak. A kutatók úgy vélik, ez az érzékenység valószínűleg evolúciós előnyt jelenthetett, mivel még több mint 100 állatfajban felfedeztek már hasonlóan érzékeny egyedeket, pl. muslincák, halfélék, kutyák és főemlősök között.

A biológusok között ma már egyre többen elfogadják azt a nézetet, hogy egy-egy fajon belül kétféle, egyaránt sikeres "személyiség" létezhet. Az érzékenyebb, mindig kisebbségben lévő, előnyben részesíti a hosszabb megfigyelést, mielőtt cselekedne, mintha az agyát használná inkább felfedezés során, mint végtagjait, a másik típus pedig inkább hajlamos habozás nélkül nekivágni az ismeretlennek.

Az érzékenyebb személyiségszerkezet stratégiája a bőséges források, vagy a gyors, agresszív tetteket igénylő helyzetekben nem igazán előnyös, viszont határozott előnyt élveznek akkor, amikor veszélyhelyzetbe kerülnek, vagy, amikor az esélyek egyenlőnek tűnnek és nehéz választani, illetve, ha megfontolt, átgondolt lépésekre van szükség.