Vágólapra másolva!
Égető, maró érzés a nyelven, a szájpadláson, sokan mégse tudnak szabadulni a csípős ételek bűvköréből. Az ellentmondás nem véltetlen, az efféle étkek fogyasztása ugyanis a kábítószerhez hasonló függőséget okoz, így jótékony élettani hatásai mellett a veszélyekre sem árt odafigyelnie a pikáns ízek rajongóinak.  
Vágólapra másolva!

"A csípős íz endorfinokat szabadít fel a szervezetben, ezért okoz boldogságérzetet" - magyarázta a LIFE magazin stábjának Stemler Mihály addiktológus, aki maga is az ilyen ételek rajongója. A boldogságérzetért felelős vegyületet a test valójában a fájdalomérzet enyhítésére szabadítja fel, nem csoda, hogy a csípősebb ételek hatására is beindul a folyamat. Természetesen minél nagyobb mennyiséget fogyasztunk, minél erősebb fűszerből, annál intenzívebb lesz az endorfin-reakció, szélsőséges esetben eufóriához hasonló, kellemesen bizsergő állapotot idézve elő, ezt az angol szlengben chili rush-nak nevezik.

A függőknek azonban nem elég egy pár falat erős paprika, vagy egy tüzesebb lecsó elfogyasztása, ők az endorfin-löketre vágynak, amelyhez - a csípős érzést okozó kapszaicinhoz való hozzászokás miatt - egyre nagyobb és nagyobb adagra van szükség.

"A kapszaicin külsőleg helyi vérbőséget, forróságot okoz, ezért használják például a sportolók a bemelegítés során a paprikakivonatot tartalmazó krémeket" - magyarázta kérdésünkre dr. Fábián Péter gyógyszerész. "Ételben fogyasztva étvágyserkentő hatású, ugyanis fokozza a nyálelválasztást, emellett a helyi vérbőség miatt elősegíti az emésztést. Túlzottan nagy mennyiségben azonban vízvesztést, ebből kifolyólag hasmenést, helyi gyulladási reakciókat (súlyos esetben gyomorfekélyt), bélhurutot, az arra érzékenyeknél pedig allergiás tüneteket eredményezhet."

Nézd meg mit jelent az igazán csípős! Ember kontra csili a LIFE magazin riportjában!

Pár ezertől a milliós nagyságrendig

A paprikafajták erejét a Wilbur Scoville amerikai kémikus által 1912-ben kidolgozott eljárás miatt a Scoville-skálán mérik. Mértékegysége a Scoville-hőegység (Scoville Heat Unit - SHU), amely azt a hígítási arányt jelzi, amennyinél már nem érezhető a csípős íz. A skálát tekintve meglehetősen tág határok között mozognak az egyes fajták értékei, ráadásul a módszer meglehetősen szubjektív, mivel függ az adott növény származási helyétől és termelési körülményeitől, illetve a kóstoló személyes toleranciájától is, inkább csak viszonyítási alapnak tekinthető. Jóval pontosabb a nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiás vizsgálat (HPLC), amely egyszerre méri a különböző csípős vegyületek koncentrációját és azok intenzitását súlyozással korrigálja. Az ilyen vizsgálatok eredményét úgynevezett ASTA-egységben adják meg, ez körülbelül 20-40 százalékkal alacsonyabb értéket jelent a Scoville-skálához képest.

Pár példa a Scoville-skáláról, SHU-ban

Tiszta, kristályos kapszaicin - 15-16 000 000 SHU

Szabványos, rendőrségi paprikaspray - 2-5 300 000 SHU

Naga Jolokia - 800 000 - 1 000 000 SHU

Habanero paprika - 100 - 300 000 SHU

"Hegyes, erős" zöldpaprika - 5-10 000 SHU

Jalapeno paprika - 2500-8000 SHU

Kaliforniai paprika - 0-400 SHU