A szurkolás: életforma

A drukker választása egy életre szól, pénz és idő nem akadály. A szurkolás szórakozás, öröm, az összetartozás élményét nyújtja, és presztízst jelent. Ugyanakkor jó hatással van a szurkolók mentális egészségére is.

"Követtem a haverokat." - magyarázza Péter, amikor arról faggatom, hogy miért pont a ZTE focicsapatának drukkol. Péter programozó egy budapesti alkalmazásfejlesztő cégnél, 26 éves. "Nem gond a távolság, a csapat minden meccsén ott vagyok." Nála a foci régi szerelem, a középiskola első éveiben még elhitte, hogy egyszer az első osztályban játszhat. "Közbejött egy sérülés..." - mondja, de sietve hozzáteszi, hogy ez csak a profi karriernek tett keresztbe, a haverokkal a mai napig rúgják a bőrt.

A választás egy életre szól

"Annak a folyamat, hogy ki milyen csapatot választ, nagyon hasonlít ahhoz, ahogy az emberek a párjukat választják." - kezdi Kovács Kriszta, sportpszichológus, a SportForrás szakértője. "Fontos a közelség: legtöbb szurkoló a lakóhelyéhez közeli csapatot célozza meg. Fontos továbbá, hogy a csapatok milyen elveket vallanak maguknak (ez a hasonlóság elve) - régebben az MTK-s szurkolók többsége a polgári középrétegből, míg az FTC szurkolótábora inkább a munkásosztályból került ki. Az ismerősség elve ott jelentkezik, hogy ha az egyénnek van a baráti körében olyan, aki hasonló tábornak szurkol. És ez a választás is egy életen át kitart."

Péter is elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha más csapatnak drukkoljon. Csak a Zalaegerszeg, és természetesen a válogatott. A világbajnokság érdekli, figyelemmel követi, de nincs kedvenc csapata, azt mondja, arra vár, hogy a magyar csapatnak drukkolhasson. "Ha a válogatott valaha ott lesz egy világversenyen, akkor én is ott leszek!" - mondja. "Idő és pénz nem számít, a szurkolás életforma."

Csak a meccs számít, és a csapat

A szakember és a drukker egyetértenek: csapatot választani elköteleződéssel jár. A szurkoló és a játékos a stadionban egymás bajtársai lesznek, ugyan azt élik át a drukkerek a lelátón, mint a játékosok a pályán. "A meccsen nem számít más csak a csapat. Ilyenkor nincsenek magánéleti és munkahelyi gondok, nem érdekes, hogy ki, honnan jött, mit hagyott otthon. Csak a meccs van és a csapat!" - válaszolja Péter arra a kérdésre, hogy mit jelent neki szurkolónak lenni. "Olyanok vannak körülöttem, akik hasonlóan éreznek, hasonlóan gondolkodnak, mint én. Ez segít kizárni minden mást a mérkőzés idejére."

A drukkerek nem csak feszültséget vezetnek le a szurkolással, hanem megélhetik a csapategységet, amit tovább ők erősítenek a sálakkal, öltözékkel. A csapathoz tartozás önbizalmat, presztízst ad a számukra. Segít, hogy a szurkolás által megtanulják, hogyan kezeljék a különböző szélsőséges élethelyzeteket, például az örömöt és a kudarcot.

"Az egyén a közösségben sokkal jobban fel tudja dolgozni a kudarcát - a csapat kudarca az egyén kudarca is, így a szurkolói tábor kudarca is." - mondja a szakember. "Jól megfigyelhető, hogy a szurkolói tábor legtöbbször az ellenfél táborát «támadja meg» (akár verbálisan, akár fizikailag), csak nagyon ritkán fordul a saját csapata ellen. Így a csapat kudarca az egyén kudarcává is válik, amit csoportban könnyebben fel tudnak dolgozni, hiszen a szurkolói táborban mindenki átélte ugyanazt az élményt. És természetesen nincs motiválóbb, mint részesülni a csapat sikerében!"

Nem a balhé a lényeg

"Persze, minden csapatnál van egy szűk kemény mag, akiknek az a fontos, hogy minél nagyobb legyen a botrány, de a többségnek, azt hiszem, nem ez a fontos." - mondja Péter, amikor az ultrák kerülnek szóba. "Mi igyekszünk elkerülni a verekedéseket, és az sem okoz örömet, hogy összetűzésbe kerüljünk a rivális csapat táborával. Mi csak élvezni akarjuk a focit, a meccset, és látni akarjuk játszani a csapatot. Persze, az a jó, ha mi nyerünk!"

A pszichológus szerint éppen a közösséghez való tartozásban gyökerezik a szurkolás veszélye. Nagyon erős a különbség a "Mi" és az "Ők" között, az ellenséges csapatok között nincs átjárási lehetőség. Amint két szurkolói tábor között ellenségeskedés alakul ki, a szurkolói csoportok tömegként viselkednek, annak pszichológiai tulajdonságai válnak jellemzővé. "Tömegben a szurkolóknak elveszik a morális érzéke, az önkontrollja, és csak az indulat és a felfokozott érzelmek uralkodnak, a szélsőségek járványszerűen terjednek szét, könnyen feloldódnak a gátlások." - emeli ki Kovács Kriszta.

Péter és a barátai éppen ezért is kerülik tudatosan a konfliktusokat. "A lelátón persze megy a szájkarate, de a stadionon kívül már csitulnak az indulatok." Pedig az elmúlt évek híreit böngészve azt látjuk, hogy egy kis botrányért a ZTE szurkolóinak sem kell a szomszédba menniük. "Egy zárt, szűk kisebbség csinálja a balhékat, nem ez a szurkolásnak a lényege!" - mondja a drukker. "A szurkolás szépségét a csapat és a foci szeretete, és a meccs hangulata adja. Akár veszít, akár nyer a éppen csapat, mi akkor is együtt sírunk-nevetünk. Persze, a cél az, hogy nyerjünk!"

A szurkolás javítja a mentális egészséget

Kutatók kimutatták, hogy azok a szurkolók, akik egy bizonyos csapatnak drukkolnak, kimennek a mérkőzésekre, és együtt szurkolnak a hasonló preferenciájú rajongóval, sokat nyerhetnek mentális egészségük szempontjából, a szociális kötődés érzéséből fakadóan.

"A legfontosabb dolog, amit az emberek a szurkolás révén elérhetnek, egyfajta hovatartozás illetve kötődés-érzés" - állítja Edward Hirt, az Indiana Egyetem pszichológia professzora. "A hasonló irányú ragaszkodás különös köteléket hoz létre az emberekben. Kapcsolatot érezhetünk azokkal, akik ugyanannak a csapatnak szurkolnak, mint mi, és olyan bajtársiasságot tapasztalhatunk, amely túllép önmagunkon."

Hirt az 1990-es években az Indiana Egyetem baseball csapata rajongóinak az ellenkező nem vonzó képviselőinek fényképeit mutatta, és arra kérte őket, mondják meg, milyen esélyük lenne randevúra. Csapatuk győztes mérkőzése után a szurkolók optimistább válaszokat adtak, és ez más tevékenységekre, például különféle játékokban tanúsított ügyességre is igaz volt.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az önbizalom növekedése mögött a pszichológiai ok mellett fiziológiai magyarázat is rejlik. Több kísérlet is bizonyította, hogy a férfi szurkolók tesztoszteronszintje csapatuk győzelme után megemelkedik, veresége után viszont csökken.