A félelemközpont sérülése esetén sem múlik el a félelem az agyban

Patkányokon végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az agy félelemközpontjának nem szükséges működnie ahhoz, hogy az állatok féljenek. A félelemérzetért felelős agyterület károsodása esetén ugyanis egy másik terület veszi át ezt a feladatot és fenntartja a félelem által kiváltott emlékek képzését. A stria terminalis azonban csak akkor lép működésbe, ha a félelemmel kapcsolatos terület, az amigdala károsodik.

"Az amigdala folyamatosan jelzéseket küld az agy más részeinek, hogy rendben működik" - magyarázta Michael Fanselow, a UCLA pszichológia professzora. "Ha az amigdala nem működik, a többi agyterület megpróbálja átvenni a sérült rész funkcióját és kompenzálni a kiesést. Ha félelmet keltő helyzetbe kerülünk, a stria terminalis vesz részt a félelemre adott válasz kiváltásában" - mondta Fanselow.

Ezt a jelenséget az agy más területein is megfigyelték: ha kiesik az egyik régió, egy másik képes átvenni annak feladatait. Ha tudnánk, hogyan lehet elősegíteni ezt a funkcióátvételt, segíthetnénk az olyan memóriakárosodásban szenvedő betegeken, mint például a stroke-ot elszenvedettek vagy az Alzheimer-kórosok.

Kísérletek a félelemközpont helyettesítésére

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az emlékekre, mint egy összetett dologra, amiben benne van minden részlet és érzelem. Az agy azonban az emlékek különböző elemeit az agy különböző részein tárolja. Az amigdala felelős az emlékek érzelmi tartalmáért, továbbá ez aktiválja a szervezet veszélyre adott reakcióját.

Azt már korábban is tudták, hogy amigdala károsodása esetén a patkányok továbbra is képesek voltak félelem hatására emlékeket létrehozni, azt azonban nem tudták, melyik agyi terület vette át a funkciót. Feltételezték, hogy a stria terminalis felelős ezért, amely nemcsak az amigdalával, de számos más agyterülettel is kapcsolatban áll.

Az elmélet igazolására a kísérleti állatok agyában roncsolták az amigdalát, a stria terminalist vagy mindkettőt. Ezután a patkányok megtanultak félni egy olyan ketrectől, amelyben eletromos ütés érte őket: ha ebbe helyezték az egészséges állatokat, azok megmerevedtek, ahogy felidézték az ütést. Azok a patkányok, amelyeknél az amigdala és a stria terminalis is károsodott, kevésbé mutattak félelmet, míg az egyik terület roncsolása esetén az állatok közel úgy viselkedtek, mint egészséges társaik.

Egy másik kísérletben a stria terminalis idegsejtjeiben gátolták az emlékek képzésében kulcsfontosságú egyik fehérje termelését és azt találták, hogy ép amigdala esetén nem változott a félelem hatására létrejövő emlékek képzése, de ha az amigdala is károsodott, akkor az emlékek képzése is zavart szenvedett. Ebből következtettek arra, hogy az amigdala funkcióját sérülés esetén a stria terminalis veszi át.