Középkori kisgyermek agya segíthet megfejteni a gondolkodási folyamatot

Egy nyolcszáz évvel ezelőtt elhunyt kisgyermek csaknem tökéletesen megőrződött agya úttörő információkkal szolgálhat az ember gondolkodási folyamatairól.

A Neuromag szakfolyóirat szerint a kisgyermek agyát mumifikált állapotban találták meg egy fakoporsóban a bretagne-i Quimper közelében, egy mocsaras területen. Az agyat megtalálása után formalinos oldatba helyezték. A kisfiú halálakor körülbelül 18 hónapos lehetett és valószínűleg koponyatörés okozta a halálát a XIII. században. Temetése során fejét először bőrtasakba helyezték, majd egy párnára fektették.

A holttestet 1998-ban exhumálták és több mint egy évtizedes vizsgálat után a tudósok megállapították, hogy az idegsejtek épen maradtak. Frank Ruhli, a Zürichi Egyetem Svájci Múmia Projektjének vezetője a következőket nyilatkozta a Telegraph újságírójának: "Bár eredeti súlya körülbelül 80 százalékkal csökkent, az agy megtartotta anatómiai jellegezetességeit és ami a legfontosabb, bizonyos mértékben a sejtstruktúrákat is."

Mivel az agyat "egyedülálló módon megőrizte a természetes konzerválás", ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy többet megtudjanak annak szilárd szerkezetéről és működéséről. A gyermek testéből csak az agy maradt meg a koponya által védve és hogy "csaknem teljesen épen maradt". Az agytekervények és a köztük lévő árkok, melyek az agykéreg felületét alkotják, láthatóak voltak, csakúgy, mint a homlok-, a falcsonti- és a halántéklebeny.

Még meglepőbb, hogy az agy sejtes struktúrája is nagyrészt megőrződött. A szövetek mikroszkopikus vizsgálata során elkülönítették a szürke- és fehérállományt, az ereket és a memóriáért felelős agyterület, a hippokampusz óriássejtjeit. "Ez egy egyedülálló felfedezés" - mondta el Ruhli. "Nagyon ritka, hogy középkori leletekben azonosítani lehessen a sejtstruktúrákat."

A kisgyermek agyának megőrzésében segített a savas kémhatású agyagos talaj és a friss sós víz, amelyet tartósító hatásúnak gondolnak. Christina Papageorgopoulou, az agy vizsgálatának vezetője a Discovery Newsnak elmondta: "Bakteriális enzimek jelenlétében a testben található zsírok reakcióba lépnek a vízzel és az abban található hidrogénnel, így létrejön egy szappanszerű anyag, amely meggátolja vagy lelassítja a bomlást."