Kiderült miért nem találjuk a vajat a hűtőben

Skót és német kutatók felfedezték, hogy az agy úgy spórol energiafelhasználásával, hogy megjósolja, valószínűleg mit fog látni a jövőben. Ennek köszönhető, hogy ismerős környezetben nehezebben veszünk észre új tárgyakat.

A Glasgow-i Egyetem Pszichológiai Tanszékének tudósai a frankfurti Max Planck Agykutató Intézet munkatársaival együttműködve felfedezték, hogy a látókéreg nemcsak a vizuális ingerekre reagál, de aktívan meg is jósolja, mit fogunk látni egy-egy adott helyzetben - például egy ismert helyen, mint otthonunkban vagy az irodánkban. Eközben kevesebb energiát használ fel, azonban amikor valami váratlan dolog tűnik fel, a látókéreg aktívabbá válik, hogy feldolgozza ezt az információt.

"Képzeljük magunk elé az íróasztalunkat" - mondta Dr. Lars Muckli vezető kutató. "Már milliószor láttuk, így agyunk pontosan tudja, hogy néz ki, így nem kell sok időt töltenie a látvány feldolgozásával. Agyunk tárolja az asztalunk képét, így már azelőtt tudjuk, mit fogunk látni, mielőtt belépnénk az irodába. Ha azonban besétálunk az ajtón és valaki teljesen szokatlant látunk a székünkben ücsörögni, például a miniszterelnököt, agyunknak keményebben kell dolgoznia, hogy feldolgozza ezt az információt."

Az eredmények Karl Friston, a londoni University College idegtudósának új elméletén alapulnak, melyet prediktív kódolásnak avagy a szabad energia elvének neveztek el. Ez azt jelenti, hogy az agy aktívan vetíti előre, milyen ingerek érik, nemcsak passzív módon dolgozza fel a beérkező információkat.

"A prediktív kódoláson azt a gondolatot értjük, hogy az agy megpróbálja megjósolni a múltbéli információk alapján, hogy milyen ingerek fognak a legnagyobb valószínűséggel beérkezni" - folytatta Dr. Muckli. "Az agy számára ez nem más, mint a meglepetések számának csökkentése."

A prediktív kódolás elmélet vizsgálatára a glasgow-i kutatók 12 önkéntesnek mutattak meg egy fixált pontot egy képernyőn, a másik monitoron pedig azt láthatták, hogy két pont felváltva villog, miközben mozgás illúzióját kelti. Eközben az alanyok agyát funkcionális MRI-val (fMRI) vizsgálták. A várt és váratlan események szimulációjára a képernyőn rövid időre feltűnt egy harmadik pont is, a várt események tesztelésekor ez ott jelent meg, ahol beleillett a mozgás sémájába, míg váratlan stimulusként nem volt szinkronban a mozgás illúziójával.

Minden alany esetében az elsődleges látókérget (V1) figyelték a vizsgálat közben és az eredmények azt mutatták, hogy a várt események a V1 aktivitásának csökkenését eredményezték a nem várt eseményekhez képest.

"Az agy számít a dolgokra és néha csak megerősítést vár, mintha emlékeznénk a jövőre" - magyarázta Dr. Muckli. "Ez megmagyarázza, miért nem veszünk észre ismerős környezetben oda nem illő dolgokat: az agyunk ilyenkor azt látja, amit megjósol, nem pedig ami valóban látható. A jövőben természetes körülmények között is meg kell figyelnünk a prediktív kódolás jelenségét, továbbá az érzékszervi ingerek más aspektusait is." A cikk a Journal of Neuroscience folyóiratban olvasható.